Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
A. évi anyag - Újszövetségi történetek
71 később megölette. Kellemetlen volt neki János igaz beszédje felőle. 2. A jellemes ember szemléltetése Keresztelő Jánosban. a) Élete. Kinek a gyermeke volt János? — Zakariásé és Erzsébeté. — Pap-családból származott. Nem is lehetett belőle más, ... (várok)... — Mint pap. — Felelik. — Az. — Aki pappá lesz, kinek él? — Istennek. — Szerette János ezt a foglalkozást? — Szerette, mert örömmel végezte. Igaz, az Urnák szolgálatára szentelte magát. Természetesen templomban tanított, prédikált, mint a mi papjaink — Nem, kint, Judea pusztájában. — Mintha valaki a Hortobágy pusztán élne és ott prédikálna. Ha valaki ma ott prédikálna, hire menne. — Hire bizony, sok kiváncsi odamenne. Csak a prédikálóra lennének kiváncsiak? — Nem, a beszédjére is. — Igen a prédikációjára. — Jól sejtitek. így volt az Jánossal is. b) Életmódja. Beszélhettek róla falvak, városok. Úgy öltözött, mint az akkori papok? — Nem, teveszőr ruhája volt. — Derekán ? — Bőröv. — Lába ? — Mezítláb. — Eltaláltad. — Kényelmes ruha lehetett ez? — Kényelmetlen. — Gondold, te viselnéd ? — Szúrná a bőrömet. — Rz öv ? — Szorítaná a derekamat. -- R puszta tövise, kavicsa? — Megsebezné a talpamat. — És János érezte ezt? — Nem. — De különös ember lehetett. (Fokozom az érdeklődést.) Hát még az ennivalója? — Mondd csak! — Sáska és erdei méz. — Sáska. — Ettél már? — Nem én, hallottad, hogy valaki azzal élt? — Nem. — Én sem. — El az ember nem gondolt magával. — Nem bizony, gyerekek. — Gondoljatok a nyárra... Sütött a nap, fújt a szél. -- Igazad van. — Gondolj a téli esőre. — Verte az eső. — Talán érezte? Nem hiszem. — Én sem. c) Életcélja. Látták ezt a kiváncsi emberek. Talán meg is mosolyogták. Miért nem törődött János önmagával? — Mert isteni küldöttnek hitte magát. — Jól gondoltad. — Mintha azt mondta volna: kiáltó szó vagyok a pusztában. — így is mondta! — De az is volt. — Messze hallatszott a kiáltása ? — Messze. — Elhallatszoit egész Zsidóországba ? — Egyik ember elvitte a hírét a másiknak, az adta tovább. Nem volt rádió, telefon, távíró. Mégis hallották a szavát. — R kiáltó szó hívta az embereket. — Jöttek? — Seregesen jöttek. -- Eljön az Istennek országa, — mondta János. Milyen az? — A jó emberek társasága. — Rz. — Akkor hát nem igen lehettek jók az emberek ? — Nem, rosszak voltak. — S aki eljött hozzá, tanítványa lett? — Nem. — Csak ha megtértek. — Hogyan, gyerekek? — Elhagyták a bűnös életüket. — Be is vallották azt? — Igen. Mit fogadtak, mit Ígértek? Jókká lesznek. — Könnyű volt ez, gyerekek ? — Nehéz. — Ezek a megtértek nemcsak a fülükkel hallották János szavát... hanem 1 (Várok.) A szivükkel is. — Úgy gondolom én is. — Most már kinek a hívei lettek? — Jánosé. — Istené, — he'yesbitek. Hogy érezzék is ezt, különös dolgot tett velük. Mit, gyerekek? — Megkeresztelte őket. — Eddig is keresztelkedtek az emberek? — Nem. — S most ez a különös em-
