Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
B. évi anyag - Újszövetségi történetek
249 a) Az utféli mag. Értitek? — Dénesnek, (régen volt tanítványom, aki félévkor elhozta a gimn. bizonyítványát), kemény volt a szive, nem hallgatott a szóra. Igen, úgy mondják: minden szavam falra hányt borsó. (Felirom az útféli cím alá: Dénes szive olyan, mint az útfél.) Amit hallott, bennmaradt a lelkében? — Nem. — Milyennek ismered Dénesi, Laci? Egy udvarban laktok. — Beszéde durva. — Játéka? — Az is. — Tud-e veletek gyöngéd, fiqqelmes, kedves lenni1? — Nem tud. Nincs szivében egy ujjnyi föld sem. Beszédem, a mag (szinonima) ki se csirásodik. Durvaságának madara szivébe repül s felkapja beszédem jó magvát. Üres a lelke, szive. Holnap már? — Nem is emlékezik vissza a tanításra. Csak az én beszédemmel van igy ? — Apja, anyja is panaszkodik, — mondja Laci. Sírva panaszkodnak anyukának, mit csináljanak már Dénessel. — A jó szó egyik fölén bemegu, a másikon kimeqy. Vasárnap ott volt Dénes a templomban. Figyeltem. Úgy látszott, hallgatott a lelkész beszédére. — Az is magvető, — közbeszól valameluik. Igent intek a fejemmel. Kinek a magvát szó- rogatia sziveinkbe ? — Isten igéjét, beszédét. — Igen, azt. Láttam Dénesi, odafigyelt a beszédre, imádkozott is lehajtott fejjel. Mentünk kifelé a templomból. S mire az utcára értem, már sírva jött vissza a Halászék Marcija, hogy Dénes oldalba ütötte, a másik Halász gyereket, Lajost, elgáncsolta. Amit a templomban hallott, azt a durvaság madara ? _ Elhordta szivéből. b ) A köves helyre hullott mag sorsa. Hová hullott a kővetkező mag ? — Kérdezte Jézus. — A köves helyre (felirom). Mi történt ott a maggal ? — Kikelt. — Fel is nőtt ? — Nem, mert csak ujjnyi földje volt. — A nap kiégette. — Kinek köves hely a szive ? — Ahol kevés a jó föld. — Úgy mondanám: Ismeritek Fricit ? Ez minden nap feltette magában, hogy megtanulja a leckéjét. Felbuzdult. Fellobogott a kedve, mint a szalmaláng. (Felírom.) Néhány napig ? — Megtanulta. Szépen fel is mondta. Harmadnapra ? — Már csak eoy részét tudta. A szalmaláng ellobogott. Pár nap múlva? — Semmit se tudott. — Hamu maradt a felbuzdulásból. — Még füllentett is: nem ért rá megtanulni leckéjét. Nincs benne akarat. (Felirom.) Megbízhatatlan. (Felirom.) Miről ismerni meq az ilyen embert ? — Nincs akarata. — Mit fogad mindig? — Jót. — Meddig tartja csak meg? — Rövid ideig. c) A tövisek közé hullott mag. Hová hullott a harmadik mag? — Kérdezte Jézus. — A tövisek közé. — A szamártövis ága- boga közé. — Van-e ilyen lelkű köztetek? — Kérdezte Jézus. Kérdezem én is 1 — Van bizony 1 — Ott van Sanyi meg Karcsi. — Sanyi szegény fiú. — Neki is kell dolgoznia a mindennapiért. — Délután újságot árulqat. Estefelé elgombozik a suhancokkal. — Keresetét elnyerik tőle. — Ma már kártyázik is. — Mire este hazatér? — Fáradt. — Leckéjét? — Rosszul csinálja meg. —
