Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)

B. évi anyag - Ószövetségi történetek

amikor teljesen egyedül volt és nem beszélhetett senki mással, Mózes kénytelen volt Isten szavát meqhallani. Először nem szívesen gondolt a jó Istenre. Félt a jó Istentől, mert tudta, hogy szörnyű bűnt követett el a jó Isten ellen akkor, amikor megölte azt az egyiptomi embert. Ezért volt az, hogy hiába volt Mózesnek újra otthona, hiába volt szép, fiatal felesége, aki nagyon szerette ót, mégsem volt egészen boldog. Bizony ott a pusztában nagyon sokszor áztatta könny Mózesnek az orcáját. Sokszor sirt keservesen és bánta mélységesen, hogg azt a szörnyű bűnt elkövette.

De a jó Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Mikor látta, hogy Mózes milyen igazán megbánta bűnét, mennyire szeretne igazán jó lenni és milyen sokat gondol most őreá, megbocsátott neki és megjelent előtte.

Mózes egyszer csak különös dolgot vett észre a pusztában. Azt látta, hogy egy zöld csipkebokor lángolva ég. Már az is különös lett volna, ha eqy száraz bokor, amilyen nagyon sok volt a pusztában, csak úgy magától meggyullad és elég. Még különösebb, ha egy zöld bokor gyullad meg, mert hiszen a zöl- delő növény sokkal nehezebben kap lángra, mint az elszáradt. De itt az volt a legcsodálatosabb, hogy ez a bokor égett, lángolt, ám levelei mégse perzselődtek meg, továbbra is üde, zöld és friss maradt. Mózes közelebb megy, hogy jobban megnézze ezt a csodát. Alig ér azonban a bokor közelébe, hang üti meg a fülét; „Vesd le sarudat lábadról, mert a föld, amelyen állasz, szent föld. Én vagyok Abrahám, Izsák és Jákob Istene. Láttam az én népem nyomorúságát, elküldelek ezért téged a fáraóhoz, hogy hozd ki Izrael fiait Egyiptomból.“

Mózes mélységesen megilletődve borult a főidre. Most látta csak, hoqy milyen csodálatos és hatalmas az Isten. Az az égó csipkebokor arról beszélt neki, hogy amint a bokor lángolt és nem hamvadt el, az Isten ép úgy él örökké és soha meg nem halhat. Isten szivében lángoló szeretet lobog és fáj neki, ha népét szenvedni látja.

Csak egy dolgot nem akart Mózes sehogyan sem megérteni: Miért akarja Isten a zsidó nép kiszabadítására őt küldeni? Ö erre teljesen alkalmatlan. Azóta, hogy Egyiptomból elmenekült, gondolni sem mert arra, hogy a zsidókért még tehet valamit. Ugyan, hogy is segíthetne rajtuk egy szegény bujdosó, akinek nincs pénze, hatalma és nincsenek katonái. Igaz, hogy most látja már, hogy az Isten élő és hatalmas, de ha ő visszamegy Egyiptomba, őrá még a zsidók sem fognak hallgatni és nem hiszik el, hogy Ót valóban a jó Isten küldte szabaditásukra. Hiába mondja majd, hogy ő előtte megjelent az Isten. Azt mondják majd, hogy csak mesél és be akarja őket csapni.

Ekkor Isten azt mondta Mózesnek: „Dobd el a te botodat.“ — És ime, az eldobott bot egyszerre kígyóvá változott. „Fogd meg