Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
A. évi anyag - Újszövetségi történetek
148 dcnki bántja. De János is árva lesz. Könnyebb a fájdalom, ha ketten viselik. Mit mond töredezett szavakkal: „Édesanyám, János a te fiad.“ — Jánosnak ? — János, édesanyám a te édesanyád. — Mindakettő megértette ezt az utolsót ? — Meg. — Úgy éltek ketten egymásért, — mondja a biblia. 5. Utoljára hagyja magát Isten oltalmába. R nagy szenvedőt csak anyja, tanítványa, néhány rokona gyászolta _Csak? — N i, az ég elsötétült. — Olvassátok tovább a képről a gyászolókat_ Napfogyatkozás rémitette meg Jeruzsálemet. Földrengés r ázta meg a' vidéket— Az ilyen mindig megrémíti az embereket_ H ogy menekülhettek a csúfondároskodók... Hogy fagyott meg ajkukon a szó, szivükben a gúnyolódás érzése. Mentették a puszta életüket_Ni, ott egy! — Talán Judás? Rz, az! — Aki elárulta. — Fut a vérző fő elől_ Ó meg ott a kereszten_ egyedül_ P anaszkodott is? — Én Istenem_Elhagyta őt az Isten? Nem. Gyás zolt az ég_A földrengés mintha Isten szava lenne... Ti az én fiamat megöltétek! — Äki lehozta nektek a szeretetet!_ U tolsó szava érzi az utolsó fájdalmakat_ — Vége! — Igen_ m ert megy az égbe. — Kihez szól utolsó fohásza ? — Atyjához. — Mit susog? — Atyám, a te kezedbe adom lelkemet_Aztán__ Elcs endesült örökre. Kik voltak néms tanúi a szenvedésnek? — A fegyveresek. — Ott pillant vissza a százados lóhátról_ De sok szenvedést lá thatott, okozhatott másoknak! — flz volt a kenyere. Szóra nyílik ajka: Bizony, ez Isten fia volt! Mi adhatta ajkára ezeket a szavakat? — Az, hogy ö már sok kínszenvedést látott. A két rabló mit csinált a kereszten? — Jajgatott, káromkodott Az Isten fia meg? — Tűr, szeret, gyógyít., imádkozik. — Úgy mondja egyik szép énekünk:... „tengere a szeretetnek, benned mily gyöngyök teremnek! “ (Énektöredék a 194, 2-ből.) III. Begyakorlás. 1. Tudsz-e te a szenvedésben önzetlenül szeretni? Kérdem tőletek. — Nem igen. — Bizony, nehéz az, gyerekek. — Mert a fájdalom, mi a szenvedésben elviselhetetlen, sokszor türelmetlenné tesz bennünket. Mit csinálunk? — Sírunk, jajgatunk. — Akik ápolnak? — Azok iránt türelmetlenek vagyunk. — Semmi se jó, amit adnak. — Igen, ilyen a szenvedő ember. — Van benne valami a Jézus türelmes szeretetéből ? —■ Semmi sincs. —Csupa önzés a szenvedő ember. — Milyen kicsi, milyen törpe. — S Jézus? — Milyen nagy! — Milyen nagyságnak neveztük? — Erkölcsi nagyságnak. — A százados többnek nevezte— Isten fiának. — Ó az erkölcsi eszményünk. — Akihez hasonlítani akarunk. — De öt soha se tudjuk elérni. 2. Szentir. hely: „Jézus a mi bűneinket vitte fel testében a fára, az ó sebeivel gyógyultunk meg.“ (I. Péter 2, 24.) 3. Énekvers: Sírjon az ég, sírjon a föld. (Saját dallam Kapi Gyulától. Ritmikus korái.)
