Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
A. évi anyag - Újszövetségi történetek
Hát még? — Kilátszott, hogy jézust minden áron el akarta Ítélni. — Tón a hamis tanuk felfogásáról is tudott? — Hogyne! — Szükség volt a hamis tanukra, mert különben kitűnik jézus ártatlansága. — Hogy akarta Jézust mégis szólásra bírni? — Meg- kérdézte, Isten fia-e vagy sem. — Hogy felelt? „Te mondtad—“ stb. Miért szaggatta meg a főpap Jézus szavaira ruháját? -r- Mert Jézus szava káromkodás szerintük — Szerintük nincsen Istennek fia. — Egy húron pendült az egész tanács. Egyszerre kiáltották: Méltó a halálra! S ami azután jött?—Az csúnya.— Méltó egy ország tanácsához? — Nem, — Leköpdösték Jézust, Mb. — Míg Jézus föléjük emelkedett, mint király, ezek meg? — Lesülyedtek. — Hogy is mondtuk előbb? — Törpékké lettek. — Nem termetükre. — Hanem ? — Szivükre, lelkűkre. — Én úgy mondanám: jellemükre. Jellemtelenek voltak mind. — Azért törpék. 3. Milyennek találjátok a fölfogadott tanukat? Azok a kiest emberek! — Még annál is alsóbbrendüek. — Fizetnek nekik ? — Hogyne, pénztI Sokat... S cserébe? — Eladják a szavukat. — Azt is. — Véleményüket... Továbh... Meggyőződésüket... Még beljebb gondolkodj! — Lelkűket... — Lelkiismeretűket. — Jól fejezted ki magadat. Lelkiismeretűket adják el. Szegény, megtévedt emberek! — Ezért nem szólt hozzájuk egy szót se Jézus. — Nem találta érdemesnek, hogy feleljen hamis tanúskodásukra _Minek? — Megvásárolt emberek. — Mint az áliátokat veszik, ki menynyit kér a szaváért. Ezek is törpék, jellemtelenek. 111. Begyakorlás. 1. Ki ezek közül az erkölcsi nagyság? Azt kérdem most már: Ki volt itt a legnagyobb ? — Úgy is mondják „nagyság“. — Jézus. — Törpeség ? — A tanács, a főpap, a hamis tanuk. — Jézus szava? — Tiszta. — Cselekedete? — Igaz. — Élete? — Ártatlan. — Lelke? — Hófehér. — Ilyen „erkölcsi nagyság“, — vegyítem beszédembe az új szót —, nem lakhatik a földön_Annak? — Isten mellett a helye. Isten jobbján. — Mi ékesíti ? Tisztaság, ártatlanság, igazmondás_De szép t ulajdonságok! S a többiek, akik vele szembeálltak? — Törpék voltak. — Erkölcsi törpék. Van nekik is díszük ? — Nincs, csak disztelenségük. — Jellemtelenségük. — Mi lenne az ? — Szavukban hangosak. Cselekedetük hamis. — Mit csinálnak az igazsággal? — Megölik. — Ilyen disztelenséggel ülhetnek az Isten jobbján ? — Nem. Nincs helyük az égben. — Csak a sárban. — Es a hamis tanuk ? — Azok még ezeknél is dísztelenebbek. — Miértf — Eladták a lelkiismeretüket. — Ez az ember legdrágább kincse. Pénzért. — Ezek a mocsárban élnek. 2. Ki a te erkölcsi eszményed, nagyságod? — kérdem most már. — Jézus. — Gondoltam, hogy így feleltek. Rokonszenves, — Tele van a szivetek. Talán inkább csak részvéttel vagytok hozzá bánatában? — Az is. — De másért is! Tiszta, ártatlan, igaz, — S amazok ? Bűnösök, hamisak, hazugok. Lelkkiismeretük tisztátalan. — Lehetsz-e Jézushoz hasonlóvá? — Voltál már tiszt* 123
