Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
A. évi anyag - Újszövetségi történetek
127 felhívni. — Mit bizonyít a tanú ? — Az igazat. — Jól mondtá- tok. — S mit bizonyítottak ezek a tanuk ? — Hamisságot. — Amit Jézus soha se mondott. — Vagy ha mondott ? -- Másképpen értette. (Hivatkozás a testre, melyben Isten lelke lakik, elrontására, amely harmadnapra feltámad.) Tagadta ezt Jézus? — Nem. — Belenyugodott? — Azt sem. — Miért nem tette? — Látta, itt a főpap célja egy: őt halálra Ítéltetni. — Még akkor is? — Ha igaz ember. — Mennyire királyi Jézus _ Igen, nem felelt b vádakra. — Kinek nem tetszett ez a néma hallgatás ? — A főpapnak. — Igen, gyerekek, ők azt a látszatot akarták mutatni,, hogy Jézust törvényes tanúvallomások alapján ítélték halálra. — Só? Hallgat. — Milyen méltóságos. — Mintha azt mondaná : Ti törpék, felettem, a király felett akartok ítélkezni? — Szólásra bírta a főpap Jézust mégis? — Igen. — Mivel? — Az élő Isten nevében szólitotta fel. — Ugyan, mire? — Mondja meg: Krisztus, az élő Isten fia-e ? — Jézus ? — Megmondta: az vagyok ! — Gondoljátok, milyen elszörnyedés támadt a tanácsban. Szemük? — Kerekre meredt. — Ajkuk a bámulattól Jézuson fe-^ lejtkezett. — Kezük, mint mikor valaki megijed valami veszedelemtől? — Ég felé emelkedett. — Egy-egy szenteskedő tanácsbéli ? Talán a fülét is bedugta, hogy ne hallja Jézus szavait. — De Jézus egyebet is mondott ? — Sót meglátjátok, hogy Isten jobbján ülök az égben. — Ami erre következett, azt csak elképzelhetitek. Hogyan — Fölugráltak. — Elszörnyedtek_kiáltottak__• E gyformát mind ? — Igen, halálra vele. — Káromkodott. — Isten fiának vallotta magát. — A mi Istenünknek nincs fial — Aztán egyebet is szoktak csinálni az ilyen emberek, dühükben, mérgükben. — Köpdöstek Jézus tiszta arcára. — Pofon ütötték. Pálcával verték_Milyen szörnyű, gyerekek, azt ütni__(várok)__, aki g yöngébb, aki nem tud védekezni, nem üt vissza—, aki egymaga van sok dühössel szemben, aki nem ingerel senkit, nem haragszik, nem káromkodik, nem jajgat_ Csak, mint a bárány... ném án tűr. 1. Milyen a magát Krisztusnak valló Jézus? — kérdezlek benneteket. — Király. — Értem, — én is azt mondom. — Sza- vaiban? — Előkelő. — Az. — Van a szavának fullánkja, mérge,• mint a főpapoknak? — Nincs. — Nem mondott semmi feleslegeset ? — Nem. — Be is következett az, amit magáról jósolt ? Be, ott fog ülni az Atyának jobbján. — Miért nem volt szava a hamis tanukhoz, annyi se, hogy hazudtok? — Mert szóba sem akart velük állani. — Azok is milyen törpék voltak. — Milyenek voltak cselekedetei ? — Igazak. — Visszaütött ? — Nem, ő király. — Rúgott, vágott? -- Azt sem. — Csak állt. — Ó volt ott a szikla. Azt sem lehet megmozdítani. — ót sem. Ráillik, amit magáról mondott: Istennek fia. 2. Milyenek a nép vozetöi? — Mit gondoltok? — Méltó volt f főpaphoz, ahogyan viselkedett? — Türelmetlen volt Jézushoz
