Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)

A. évi anyag - Újszövetségi történetek

123

— Elaludt mellette. Pedig hogyan biztatta őket a virrasztásra t

— Vigyázzatok és imádkozzatok... Ott térdel egyedül. — Kit

hiv segítségül ? — Istent. — Hogyan ? — Atyám, ha lehet

_

— Mi birkózik benne? — Teste gyengesége. — Az, az, ami a

haláltól fél— Az, aki a pusztában_ Hatalmat ígér neki_Ha

c

serébe? — Ót imádja. — Mit sugdoshatott neki ? — Hagyja el a kertet_Fuss!__Menekülj!__De lelke már fölkerült a mennyországba_„Imádság a lélek szárnya, fölviszi a mennyországba."

(Pós

a L.) Kész vagyok meghalni. Ott káprádzik szeme előtt mennyei Atyja képe, nincs már egyedül_Elmúlik a láza, gyöngyöző verejtéke elapad_ lelke nyugalmát megtalálta_ zsoltárt

suttog szenvedő ajka_: „Isten én erőm és blzodalmam 1“

2

. Az álomba merülök és az áruló. A tizenegy meg alszik_

Nyugo

dtan_Mi nem bántja őket ? — A lelkiismeret. — Erőtlen

a testük, készületlen a lelkűk_Tovább, tovább! Ott jön Judás.

— Miből gondolod? — Előre világit a fáklyák fénye. — Kutatják a bokrok alját. Jézus? Meg kiáll. — Mintha azt mondaná: Itt vagyok! — Fogjatok meg! — Felébreszti az alvókat! — Keljetek fel, itt az áruló. — S az áruló? Tudta, mit csináljon.

— Megcsókolta_, úgy amint megszokták_ Ez volt a jel. — Rá

i

s rohantak. S pár pillanat alatt vihették Jézust a főpaphoz.

3. A hösködö Péter, a megveri nyáj. De Péter ? — Kardot rántott— Igen, úgy álomból ébredten, hirtelen. — Vagdalódzik.

— Sőt? — Egy szolga fülét le is vágja. — Hogy csillapítja le

Jézus a hevcskedó Pétert ? — Dugd vissza kardodat_S Péter ?

— Egyszerre gyáva lesz_ Miért ? — Látja, hogy magára maradt_ Eldobja a kardot és elfut_s vele a tiz. — Beteljesedett

Jé

zus szava: Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai_

1

11. Begyakorlás. 1. Mi szerezheti meg lelked nyugalmát ? Ha tudok Istennel együtt lenni. — De ahhoz más is kell_Gondolj Jézus esetére... Le kell győznöm a lelkemben élő rosszat_

I

gen. — Fáradsággal_Viaskodással. — Mindig sikerül ? — Nem

m

indig. — Sokszor az győz felettem. — S akkor? — Nyugtom nincsen. — Ha meg legyőztem? — Nyugodt vagyok. — Azt mondja egyik énekünk : „Amíg buzgón imádkozunk, az Istenről gondolkodunk, S lelkünk szinte belemélyed, Addig nem bánt ez

az élet. Enyhül búja és keserve_ Könnyűvé lesz súlyos terhe_

Sz

úró tövis élét veszi, lelkünket gond nem epeszti. (Dtuli Ékkv. 26, 2—3.)

2. Mivel győzhetsz minden nyugtalanságon ? Imádsággal. Ha

tudok imádkozni. Ha a szárnyam felvisz az égbe_Aki nem tud

i

mádkozni, annak hangja itt marad a földön_

3

. Káté: A Miatyánk 3. kérése: „Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, úgy itt a földön is.“ (Máté 6, 10.)

á. Ének:

Mind jő, amit Isten tészen,

Dorgálása nem tesz kárt,