Ruttkay Sándor: Vallástan (Salgótarján)

Előszó

Előszó.

Nagy Lutherunk symbolikus jellegíi jeles kátéjához oly szivósággal ragaszkodik a kegyelet, hogy stylusa egy egy lényegtelen szavának, kifejezésének megváltoztatásában is szentségtörést lát. Századokon át a szegény iskolásgyermek sinlette e túlzott kegyeletet. Mélyen elszomorító az a sanyargatás, önkinzás, a mellyel a eyermekta lutheri szövegnek rá nézve felf^hatlan szavait magolja.Luther az ö káté j átérem gyermeknek, hanem felnőtteknek irta, kiknek felfogása, nyelvezete elüt a gyermekétől. Már Pál apostol megmondta nekünk ezLaz igazságot. 1 Kor 13. 11,

Azt tartom,ipT'czél érdekében fő dolog;megszerettetni a gyermekkel a vallás tantárgyát^ s ezt az ő szája ize sze- J riut irt tankönyvvel tehetjük. *$03®!-^'

m sokban a terjedő hitközöny és vallásbeli tudatlanságnak, melynek egyik főforását bizvást kereshetjük az érthetetlen szavú tankönyvekben, melyek betűi a szellemet öldőköHéB^, Mert „a betű öl, a szellem elevenít.“(2 Kor. 3, 6.)

Én e mű megírásánál ezen biblico- paedagogiai nagy elv által vezéreltettem magamat.

S bár készséggel beismerem többrendbeli hiányait, az a tudat, hogy a jót akartam, megnyugtat. In magnis et voluisse sat est.

A tételeket Luther szavai értelmében,nem az ő szavaival magyarázom. A dolog megvilágításához felhasználok bibliai történetet, szentirási helyeket, versecskéket, énekeket.

A szentírási helyek megválasztásánál a könyebben érthetőknek adok előnyt; a nehezebbeket szövegezem, mindé-- nütt jelezve a feltalálási helyeket* a kikeresés gyakorlása czéljából. v

A közös iskolákban pangó ének ügyén lendítendő, az énekversek megválasztásánál a dallamok kiilönféleségére is tekintettel voltam.

X*