Fabó András: A magyar- és erdélyországi mind a két vallású evangelikusok okmánytára (Pest, 1869)
Okmányok
225 141. Bethlen Gábor parancsa, hogy a papság nem világi, hanem egyházi hatóság alatt álljon; Ecsed, jan. 18. 1623.. (Mandatum Gabrielis Bethlen, ut ministerium non seculari, verum ecclesiasticae jurisdictioni sit subordination; I8.jan. 1623.) Gabriel Bethlen dei gratia sacri romani imperii et Transylvaniae princeps, partium regni Hungáriáé dominus et siculorum comesacOp- poliae et Ratiboriae dux etc. Fidelibus nostris generosis, egregiis, nobilibus, prudentibus ac circumspectis Balthasaro Cziczeliczky de Szilvás, Michaeli Lutsch, magistro civium civitatis nostrae cibiniensis ac aliis in possessione Ingodaly in comitatu albensi Transylvaniae existentibus patronis et dominis terrestribus, nobis dilectis, salutem et gratiam nostram. Nem sok napokkal annakelőtte hüségtek nevével találtatunk vala meg, hogy Fejér vármegyében, Ingodaly nevű faluban, kiben hüségtek volna patronus, az szászságon való ecclesiák coetu- soknak püspöke, az hüségtek hire és akaratja nélkül oly egyházi szolgát rendelt volna, melynek élete tisztátlan mind hirbe nevébe forogván, mind hüségteknek, kik a faluban dominus terrestrisek vagytok, injuriájára, s mind az községnek nagy botránkozására volna. Melyre képest mi az cautióval és justificatoria clausulával, rebus sic stantibus et sic se habentibus, megengedtük volt hüségteknek, ingodalyi patrónusoknak, hogy azt a vádolt praedicátort onnan demoveálván, más jámbor előtte illendő tanitót állatna helyében. Mely hüségteknek vádlása ellen mely és micsoda méltó mentségekkel éljen az püspök maga és sli egyházi szolgák neve alatt közönségesen nekünk küldött ős ez levelünk mellett hüségteknek transmittáltatott Írásából bőségesen megérthetni. Melyhez képest igen csudáljuk azt, hogy hüségtek ennyi sok és súlyos dolgaink közben, ilyen dolgokkal búsított bennünket, mivel az nyilván vagyon, hogy minden törvényeknek tenora és tartása szerint az egyházi ember életinek és magok viselésének examene és inspectiója nem valamely secularis magistratust vagy patrónust és dominus ţerrestrist, hanem az ecclésiában való tisztviselőket, püspököt és egész synodust concernál, kiknek arra eleitől fogva «V OKMÁNYT. I. 15
