Frenyó Lajos: A megváltó eljövetelének előkészítése az Ószövetségben - Ószövetségi élet- és jellemképek s tanítások (Eperjes, 1914)

IV. A bírák kora - 19. Sámuel, a haza bölcse

29

Éli és fiai nem voltak alkalmasak és méltók a bírói tisztség további viselésére, Isten tehát ilyen szigorú ítélettel távolította el helyükről, hogy azt az ő kedve szerint való férfiú: Sámuel foglalhassa el.

Efez. 6, 4. Ti atyák, neveljétek gyermekeiteket az Úr tanítása és intése szerint.

Efez. 6, 1. Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüléiteknek az Úrban, mert ez az igaz.

Boldog család, hol a szívekben A békeszeretet lakik,

S hol a szülő jó gyermekekben Felejti élte gondjait.

Előbb enyhül a bánat ott S a kedv, öröm kétszer nagyobb.

Dallam : Isten felséges adománya. — D. é. 468. 3.

19. §. Sámuel, a haza bölcse.

I. Sám. 1., 3., 7., 8., 12. r.

Éli halála után Sámuel lett a nép bírája és főpapja. Mivel a nép idegen isteneket imádott, első dolga volt, hogy visszatérítse Istenéhez. Mispába népgyűlést hívott össze s ott felszólította Izrael fiait, térjenek vissza az Úrhoz. A nép hallgatott Sámuel szavára, aki azután áldozott s kiengesztelte az Urat.

Mint bírónak is nagyon nehéz munkát kellett végeznie. A filiszteusok leigázva tartották hazáját, időről-időre betörtek Izrael földjére. Sámuel igyekezett népét megszabadítani az idegen járomtól.

Midőn egyszer Mispában népgyűlést tartott és ítélte a népet, a filiszteusok megtámadták az izraelitákat. Sámuel azonban az Úrhoz fordult segítségért és szerencsésen legyőzte a filiszteusokat, visszafoglalta azokat a városokat, melyeket a filiszteusok régebben elvettek Izrael fiaitól. A győzelem emlékére követ állított ezekkel a szavakkal: „Mindeddig megsegített az Úr" s elnevezte azt a „segítség kövé“-nek.