Frenyó Lajos: A megváltó eljövetelének előkészítése az Ószövetségben - Ószövetségi élet- és jellemképek s tanítások (Eperjes, 1914)

I. Az emberiség őstörténete az Ószövetség elbeszélése szerint - 1. Ádárn és Éva, az első emberpár

I. Az emberiség őstörténete az Ószövetség elbeszélése szerint.

1. §. Ádám és Éva, az első emberpár.

I. Móz...1—3. r.

Mózes első könyvének elbeszélése szerint Isten a világot a következő sorrendben teremtette. Kezdetben teremtette az eget és a földet, azután a világosságot, így lett az első nap; a második napon teremtette a mennyboltozatot, a harmadikon elválasztotta a vizet a száraztól. A negyedik napon teremtette a napot, holdat és csillagokat, az ötödiken a vízben élő állatokat és a madarakat, a hatodikon a szárazföldi állatokat és az embert. A hetedik napon szünetelt, megszentelte s megáldotta azt.

Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette: adott neki halhatatlan lelket, megáldotta gondolkodó értelemmel, érző szívvel és cselekvésre képes akarattal s céljául azt tűzte ki, hogy uralkodjék a föld felett. A férfi-embert Ádámnak, az asszonyt pedig Évának nevezte, őket mint férjet és feleséget egymásnak rendelte s így szerezte a házasság szövetségét.

Isten a világot jónak teremtette s az első emberpár boldogan élt az Éden kertjében. Boldogságában azonban hamar megfeledkezett Istenről. Az Éden kertjének minden fájáról szabadon ehetett gyümölcsöt, csak azt tiltotta meg neki Isten, hogy a jó és gonosz tudásának fájáról egyék.' Ádám és Éva azonban megszegték a tilalmat: ettek a tiltott fa gyümölcséből s ezzel bűnt követtek el. A büntetés nyomon kisérte bűnüket: Isten kiűzte őket az Éden kertjéből, elvesztették ártat