Binder Pál: Brassói magyar krónikások és barcasági evangélikus egyháztörténészek (1550-1800) (Szecseleváros, 2000)
A. Elbeszélő források - Szebeni Nyirő János: A "Fons vitae - Az életnek kútfeje" brassói kiadásának ajánlása (1580-1581)
három fő német pattantyúst az por felveté s sok kár lón. Urunk die 7 martii(?) Kassáról megindula és Erdélybe bejöve Váradra. Urunk ő felsége szerelmes házastársa meghala die 8 may Kolozsvárott az felséges Károli Zsuzsanna, keresztény istenes fő asszony és Fejérvárott nagy solemnitással eltemeték, melynek szép epitáfiuma ma is ott tündöklik. Igen felette nagy döghalál grassál egész Erdélyben, úgyhogy ősszel három hónap alatt Kolozsvárott hatodfélezer ember hala meg pestis miatt. Eleonora, Ferdinánd császár ó felsége második felesége Pozsonyba magyar királynénak koronáztatik nagy solemnitással. Pál ffy Istvánt és Bosnyák Tamást nagyságos urakat nagy sarcon urunk elbocsátja. Péchi Simon Kancellárius megfogaték és Váradban nagy vasban tartaték az ó mesterséges áruitatásának kinyilatkoztatásáért. 1623. Urunk űfelsége die 6 marty igen nagy haddal Fejérvárról ismét az német császár ellen indula, mivel conclusiót felbontotta volt és minden dolgok csak practika volt az tar papok hitetlenségének, Széchy György urunkkal megbékéllik és igen szép haddal elejébe jő az Tiszáig. Urunkhoz ismét az egész ország csak könnyen meghajol s menten mene odafel. Hommonai Györgyebelkedik az Alföldön és Kassa körül igen égeté lengyelekkel, de Korlát István szendrei kapitány és kassai generális szép hadakkal idealá hagyatván urunktól, igen megvereték Szinnánál, és elfutván be Lengyelországban szalada s az hada eloszla s maga is odavesze, mert azután onnét ki nem jöhete. Urunk ó nagysága az Mátyusföldében egy Bogdanóc nevű falu templomába szorítván az császár hadának egy részét, felette igen veszté őket, de végre jó conditiók alatt magokat megadván urunknak, örökös szolgák lőnek és urunktól sok pénzzel tartatának mind ez ideig. Az császár hadát, egész armadáját urunk őnagysága az Morva parton erős sáncban szoríttá és mind éhséggel, harccal Hodononnálvesztegeté, serényen fogytá, sáncokat lövéssel szörnyen veszté. Végre megszánván őket, bizonyos conditiok alatt elbocsátá őket. 1624. Az tatárok egy Kantamér nevű csavargó hánjok Moldvát 55
