Binder Pál: Brassói magyar krónikások és barcasági evangélikus egyháztörténészek (1550-1800) (Szecseleváros, 2000)

Bevezető tanulmány

A brassói és barcai történetírást ismertető válogatás II. József korával, pontosabban a türelmi és a koncivilitás rendelet bevezetésével zárul, ami egész Erdély, de különösen a városok régi rendjének megváltozását jelentette, lényegesen javítva mind a románság, mind a plebejusi sorban tengődő brassói magyarság társadalmi lehetőségeit. Gödri Jánosnak, a jozefinizmus legjelesebb brassói magyar képviselőjének felfogása sok rokon vonást mutat sorstársaival, az Erdélyi Iskola (Şcoala Ardeleană) képviselőinek ideológiájával.*42* II.József halálával ismét fellángolnak a rendi és nemzetiségi küzdelmek, s a városok közül legelőször Brassóban megindul a polgári fejlődés, ez pedig művelődési téren többek között elvezetett a magyar nyelv oktatásának bevezetésének a Honterus Gimnáziumban és az első magyar nyelvű brassói újság megjelenéséhez. Ez a Köpe János és Zajzoni Rab István által fémjelzett korszak azonban már egy új periódusba, a reformkorba vezet s igy kiesik az itt bemutatott időszakból.

A Brassóra és Barnaságra vonatkozó történelmi gyűjtés a történészek és helytörténészek mellett felkeltheti a nyelvészek érdeklődését is, mert eddig tudomásunk szerint aránylag kevés eredeti régi szöveg jelent meg Erdélynek a délkeleti szögletében elterülő zárt tájegységéről. A közölt krónikák és feljegyzések azt is tanúsítják, hogy a XVI - XVIII.században szokásos névfordítás ( ami különösen a szász családnevek lefordítására vonatkozik) egyáltalán nem jelentette az illető etnikai hovatartozásának megváltoztatását.

Amint azt már említettük, jelen kötet kísérli meg először összefoglalni Brassó és a Barnaság történetére vonatkozó magyar krónikának és egyéb írásos forrásokat, természetesen a teljesség igénye nélkül.

19