Lehoczky Egyed: A népiskolai evangélikus keresztyén vallástanítás módszertana - Tanító- és tanítónőképző-intézetek, a létesítendő tanítóképző-akadémiák és a vallástanítói továbbképzés céljaira (Miskolc, 1940)

IV. A népiskolai vallástanítás tárgyainak tanítási módja - B. Tanító jellegű anyagok

A biblia nem akar tehát az emberi életnek és tudásnak minden lehető területéről felvilágosítást adni nekünk, ezért nem szabad benne pl. : valamilyen természetrajzi, földrajzi, történeti stb. ismerettárt keresnünk. A biblia nem akar mást, mint a szent és könyörületes Isten elé állítani minket és tudomásunkra hozni Istennek az egész világ üdvére vonatkozó működését. Egyetlen feladatának azt tartja, hogy minket „bölccsé tegyen az üdvösségre a Jézus Krisztusban való hit által“. (II. Tim. 3, 15 v.) Csak ebben lehet Isten igéje, de ebben azután valóban is a keresztyén igazságnak egyedüli alapja és forrása. Méltán nevezhetjük tehát szentírásnak, az élet könyvének, a könyvek könyvének stb., mert eredetében, tartalmában és jelentőségében semmiféle más könyv nem hasonlítható hozzá.

Mindamellett, bár a bibliában Isten igéjét emberi szavakba foglalva kaptuk, el kell vetnünk a bibliai szerzők szószerinti ihletésének régi felfogását (verbális inspiráció). Ennek ellentmond a bibliai könyvek természete is. El kell ismernünk, hogy a bibliai szerzők, ha isteni sugallat hatása alatt írtak is, mégis koruknak a gyermekei voltak és pl. természettudományi vagy történeti téren az akkori kornak felfogását, tehát hibáit és tévedéseit is visszatükrözik. Ebből tehát az is következik, hogy mindazokon a területeken, melyek a tudományos kutatás körébe tartoznak, mi, keresztyének szabadok vagyunk a bibliával szemben és elfogadjuk a tudományoknak minden igazi és valódi eredményét.

2. Hangoztatnunk kell továbbá azt is, hogy evangélikus keresztyénségünk számára a bibliának nem mindegyik része bír egyformán kötelező erővel és jelentőséggel. Irányadó elv ennek megítélésében számunkra a „krisztocentritás“ (Krisztusban a középpont) gondolata. (Luthernek követelése : „. . . azokat az anyagokat, amelyek Krisztussal foglalkoznak (Christum treiben)“ . . . Ennek az elvnek alapján különbséget teszünk a bibliának új- és ószövetségi része között. Elismerjük ugyan, hogy a keresztyén vallás sérelme nélkül nem lehet elhagyni az ószövetséget, mert szorosan összefügg az újszövetséggel. Mégis hangsúlyoznunk kell, hogy keresztyén hitünk szempontjából csak az újszövetségnek van kőtelező érvénj^e ránk nézve, az ószövetség csak előkészítő jellegű lehet a Krisztusra. (L. 18. fej.)

A tanító ezért a gyermekektől is tiszteletet és kegyeletet kívánjon meg a biblia számára, mert örökértékü vallási és erkölcsi igazságokat, Istennek a szavát és igéjét tartalmazza a mi számunkra. Azonban tapintatosan és lassan-las-