Lehoczky Egyed: A népiskolai evangélikus keresztyén vallástanítás módszertana - Tanító- és tanítónőképző-intézetek, a létesítendő tanítóképző-akadémiák és a vallástanítói továbbképzés céljaira (Miskolc, 1940)
I. Alapvetés
10 c) Az ifjúkor (14—21 év). A gyermekkorra az ifjúkornak válságos időszaka következik, melynek első felét (kb. 13—16 év) serdülőkornak (pubertás) is szokták nevezni Az a nagy testi (nemi érés) és lelki átalakulás, melyen az ifjak és lányok a 13—16 években átmennek, természetesen e kor ifjúságának vallásos életére is nagy hatással van. A vallásos élet területén mindenekelőtt feltűnő az értelem rohamos előretörése, a szellemi önállóságra való törekvés, mely a vallási igazságok kritikájában, sőt a velük szemben tanúsított kételkedésben is megnyilvánul (intellektualizmus). Míg a gyermekkorban a kételkedés aránylag ^itká"m$g és csak elvétve nyilvánul meg egyes vallási igazságokkal szemben (csoda, imahit stb.), addig a 16—18 éves korban gyakran a keresztyén vallás alapvető kérdései (a biblia isteni tekintélye, Krisztus istensége, sőt Isten létezése stb.) állanak a kételkedés ostromának füzében. E kor ifjúsága még bízik az emberi értelem határtalan képességeiben, még nem szerezte meg azt a tapasztalatot, hogy az emberi tudás nagyon véges és korlátozott. E kor másik jellegzetes tulajdonsága az egyéniség érvényesülésének vágya (individaalizmus). Az ifjú szenvedélyesen törekszik szabadság es'önállóság után. Ki akarja küzdeni helyét a világban, szabadulni akar minden régi tekintélytől és önállóan akarja berendezni az életét. Abban a törekvésében azonban, hogy korlátlanul élhesse a maga életét és élvezhesse annak örömeit, éles összeütközésbe kerülhet a keresztyénség erkölcsi tanításaival (tisztaság, önzetlenség, világmegtagadás stb.) és veszedelmes utakra tévedhet, melyek testi és lelki romlással fenyegetik. Ha nem sikerül benne az Istennel, a nemzettel vagy az önmagával szemben kötelező felelősségnek érzését felébreszteni, esetleg egész életére a sívár materializmusnak és élvezethajhászó hédonizmusnak rabjává lehet. Szerencsére azonban az individualizmus veszélyeit részben ellensúlyozza e kor eszményszeretete, idealizmusa. Az ifjú lelkesedik és rajong mindenért, ami nagy) szép, erős és nemes. Azért ebben a korszakban a keresztyén vallásnak nagy igazságait (lelki szabadság, emberszeretet, emberi méltóság, közhasznú élet stb.) nagyobb bensőséggel és elmélyedéssel fogadja be az ifjú kedélye. Különösen Jézusnak személye találkozik megértő szeretettel és rokonszenvvel. Azonban az ifjúnak éppen ez az eszménytisztelete gyakran mély lehangolt- ságnak, súlyos depressziónak is az oka, amint általában is
