Lehoczky Egyed: A népiskolai evangélikus keresztyén vallástanítás módszertana - Tanító- és tanítónőképző-intézetek, a létesítendő tanítóképző-akadémiák és a vallástanítói továbbképzés céljaira (Miskolc, 1940)
I. Alapvetés
vánságaik eszközévé szeretnék tenni. Kéréseik lehetetlen vagy helytelen voltát még nem tudják belátni.** Ez tehát még a naiv tekintélyhit kora. A gyermek számára Isten még nem az a kényszerítő valóság, aki döntő módon belép életébe és meghatározza annak irányát és tartalmát. A gyermek tehát még nem lehet felelős Istennel szemben elfoglalt álláspontjáért. b) A haladottabb gyermekkor (fiú- vagy leánykor,) (7—12, 13 év.) E korszak első éveit (7—9 év) még a gyermekkor egyes tulajdonságai jellemzik, a lélek munkája nagyobbára befogadó (receptív) természetű. De a kilencedik év után szellemi életf általában erőteljesebb lesz. Öntudatosan szerzi tapasztalatait! gondolkozó- és ítélőképessége rohamosan fejlődik, az értelem is egyre jobban előtérbe lép. Ebben a korban már érezhető az iskolai vallástanításnak hatása elsősorban a vallási és erkölcsi fogalmak terén. Istennek a kisgyermeki képzelet szőtte vonásai lassanként lefoszlanak és egyre jobban kiemelkednek emberfeletti lényének szellemi és erkölcsi tulajdonságai (mindenhatósága, jósága, bölcsesége stb.). A különböző iskolai tantárgyaknak (természetrajz, történelem, földrajz stb.) egyaránt részük lesz abban, hogy a gyermek a jelenségek természetes lefolyásában és a történelem eseményeiben fogja keresni az isteni világkormányzás tényeit és egyre kevésbbé fog hinni Istennek a természet rendjébe való csodás és rendkívüli beavatkozásában. Jelentkeznek tehát az első vallási kételyek is. Ezek azonban többnyire csak egyik-másik bibliai csodával szemben (világ teremtése, kenyércsoda stb.) nyilvánulnak meg és nem elvi természetűek Erkölcsi magatartásuk is nagyon jellegzetes. Az iskolai vallástanítás megismerteti ugyan velük Istent, mint a legfőbb erkölcsi törvényadót; megértik ugyan, hogy minden erkölcsi botlás és hiba vétség Isten ellen, de ennek a tudásuknak gyakorlati következményeit többnyire nem vonják le. Az ember sohasem annyira tömeglény, mint ebben a serdülést megelőző korban, tehát erkölcsi értékelésében és magatartásában is a pajtások, az osztály véleménye a döntő (bandaszellem). Eszményeiket többnyire nem a tudományok vagy művészetek, hanem leginkább a sport és filmszinészet világából veszik. A vallási cselekedetekben (ima, istentisztelet stb.) való részvétel ebben a korban is többnyire csak külső jellegű. A
