Zsilinszky Mihály: Keresztyén hit- és erkölcstan főgymnasiumi és főreáltanodai protestáns ifjúság számára (Budapest, 1891)
Ötödik rész. Az üdv elsajátításáról és a ker. életről - 35. Az esküről
83 A rossz szándékból és tudatból származó hamis eskü (peiurium) azonban az Isten szent nevével való rút és gonosz visszaélés s egyszersmind nagy bűn tulajdon erkölcsi személyiségünk, jólétünk, az állam és az emberiség ellen. A hamis esküben az Istent a hazugság védőjéül hívjuk fel, a mi végtelen bűnös megsértése az ő szent felségének. Ez akkor is előfordul, ha az esküformula szavai megváltoztatnak, vagy gonosz szándékból, gonosz értelemben fogatnak fel. Ha mást gondol a szív, és mást mond a száj. (Reservatio mentalis.) Ha az esküben valamit ígérünk, azt szentül meg is kell tartanunk! Ezen kötelességünk alól csak akkor oldatunk fel, ha az ígéret beváltása önhibánk nélkül s a nélkül, hogy azt előre tudtuk, vagy tudhattuk volna, — lehetetlenné lett. Mert különben az e s k ü t ö- r é s nagy bűnét követjük el. 3) Az eskütörés nem egyéb, mint annak meg nem tartása, nem teljesítése, be nem váltása, a mire magunkat az esküvel köteleztük. A szentirásban, nevezetesen az uj testamentomban, két egymással ellenkezni látszó véleménynyel találkozunk az eskü felől. Ugyanis Máté 5. fej. 34. sk. versében és Jakab lev. 5. fej. 12. versében az eskü egyáltalában tiltatik ; ellenben Pál apostol igen gyakran mond olyasmit, a mi az eskühöz nagyon is hasonló, p. o. Róm. 1. V. 9. II. Kor. 11. V. 31. stb. és Krisztus urunk maga is esküdött a Synedrium előtt, mert Máté 26. V. 63. 64. a főpap azon szóval »az élő Istenre kényszerit- lek tégedet« kijelenti, hogy nyilatkozatát eskü gyanánt fogadja. Világos tehát, hogy a Máténál és Jakabnál előforduló szavak csakis a zsidóknál szokásos könyelmü és mindennapos esküvésekre vonatkoznak és a legkomolyabban intenek az igazszólásra, igazmondásra; de nem ve6*
