Mayer Endre: Evangyelmi hit- és erkölcstan a középiskolák IV. osztálya számára (Eperjes, 1887)
I. szakasz. Az istenről s az emberről
14 Rom. 7, 18. Jól tudom, hogy nem lakik én bennem a jó, mert akaratom vagyon a jóra, de hogy azt elvégezzem, nem tehetem. Gál. 5, 19—21. ll. §. A bűnnek következményei. A bűn eredetét és következményeit szépen festi az ó testa- mentom a bűnbeesés történetében I. Móz 3 Ezen elbeszélés szerint az embert csábitó vágyai bírták reá, hogy evett a tiltott fa gyümölcséből s áthágta istennek parancsát. Valamint ott a bűn elkövetése után megszólalt az isten s kérdőre vonta Ádámot és Évát, hogy miért rejtőztek el az ő színe elől: ép úgy minden emberben megszólal az isten szava, a lelkiismeret valamely bűn elkövetése után s tudtára adja, hogy a mit cselekedett, nem egyezik isten akaratával, törvényével. A lelkiismeretnek ezen felszólalását lelkiismereti furdalásnak s bűntudatnak nevezzük. A lelkiismeret azon bíró lelkűnkben, mely elégedetlenséget okoz, valahányszor rosszat teszünk s lelki nyugalmat, elégedettséget nyújt, valahányszor eleget tettünk kötelességeinknek. Ily bíróval bir minden ember, de ápolni s mívelni kell, mert el lehet azt altatni úgy, hogy még nagy bűntények elkövetésénél sem emeli fel szavát. Midőn a bűnös emberben a lelkiismeret nyugtalanító felszólalása folytán a bűntudat (bűnnek tudása) keletkezik: ugyanakkor felébred az isten haragjától s büntetésétől való félelem is. Érzi és jól tudja, hogy az isten bünteti a rosszat s ha egy időre, vagy egész életében el is marad a büntetés, bizonyára elkövet- kezhetik az a túlvilágban, ha nem szerezné meg bűnbocsátó kegyelmét. A szent irás szerint a ki bűnt cselekszik, az a bűn hatalmába kerül, szolgája a bűnnek s büntetése a halál. Ezen helyzetében elégedetlen önmagával s boldogtalan a bűnös, miután mélyen érzi, hogy nem méltó isten szeretetére s áldó jóságára. Boldogtalanságának érzetében felébred benne azon vágy, hogy megszabaduljon valamiképen tűrhetetlen állapotából; ezért módot keres istennek kiengesztelésére s a szeretet viszonyának helyreállítására Mivel a bűn általánosan van elterjedve az emberek között: ezért általános a bűntudat, a boldogtalanság s az ezen helyzetből való szabadulásnak vágya is. Különösen érezték ezen boldogtalanságot a zsidók és pogányok Krisztus urunk megjelenése előtt. A zsidók és a pogán\ ok ugyanis áldozatokkal akarták kiengesztelni isteneiket s megszabadulni a bűntudattól. Ez azonban nem sikerült nekik, mert a bűneikért áldozatul bemutatott állatok, vagy növények nem szabadították meg a bűnnek kínzó tudatától és az isteni büntetés félelmétől. Annak tudata, hogy áldozataik vallásos szertartásaik s törvényeik elégtelenek a bűnös állapotnak megszüntetésére, csak nagyobbitotta boldogtalanságukat, előidézte erkölcsi meghasonlásukat, s végül meggyőzte arról, hogy az ember nem képes önerejéből megszabadulni a bűn hatalmából, azt egyedül isten kegyelme eszközölheti Az isten könyörült az emberiségen s az idők teljességében elküldte egyszülött fiát Jézus Krisztust, a ki lehetővé tette az emberiségre nézve a bűntől való
