Mayer Endre: Evangyelmi hit- és erkölcstan a középiskolák IV. osztálya számára (Eperjes, 1887)
I. szakasz. Az istenről s az emberről
11 Az isten jó, mert ő teremtményeinek csak jcavát akarja, s midőn tűrünk, szenvedünk, abban is csak isten jóságát kell keresnünk, a ki ily módon teszi próbára hitünket és hűségünket. Máté 5, 45. Hogy legyetek a ti mennyei atyátoknak fiai, ki az ő napját feltámasztja, mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. I. Móz 50, 20. Ti gondoltatok vala én ellenem gonoszát, de isten gondolta azt jóra fordítani Zsolt. 106, 1. Dicsérjétek az urat, mert jó, mert mindörökké vagyon az ő irgalmassága. Istennek összes tulajdonságai között azonban legszebb s legteljesebben fej'-zi ki az ő lényegét az, hogy ő szeretet. Ezen egyben összpontosulnak s ebből folynak ki istennek összes tulajdonságai. Szeretetnek nevezzük az istent azért, mert a mink van, ő tőle származik ; ő ad nekünk mindent és pedig nem érdemből, jutalomképen, hanem azért, mert szeret minket, mint a jó atya gyermekeit. I. Ján. 4, 16. Az isten szeretet és a ki a szeretetben marad, az istenben marad és az isten abban. Ján. 3, 16. Mert úgy szereti isten e világot, hogy az ő egyetlenegy szülött fiát adná, hogy minden valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen. Hóm. 5, 8. Az isten pedig a mi hozzánk való szerelmét ebhen mutatta meg, hogy a mikor még bűnösök volnánk, a Krisztus mi érettünk meghalt. 7. §. A teremtésről. A föld mind azzal, a mi rajta van s a számtalan csillag, vagyis az egész mindenség egy szerves egészet képez, melyet mi világnak nevezünk. Ezen világ nem önmagától keletkezett, hanem az isten hozta létre, teremtette saját akaratának nyilvánítása által. Az isten a világot jónak és tökéletesnek teremtette, a melynél jobbat és tökéletesebbet az ember nem gondolhat, s a melynél jobb nem is lehet. A természetnek változhatatlan törvényei, a melyek szerint minden a legczélszerübben van elrendezve, a mindenható istennek akaratiból vannak, azért az azok ellen való zúgolódás hiábavaló és bűn. A teremtésnek czélja az, hogy az isten magát kijelentse, szeretetét nyilvánítsa értelmes s öntudatos teremtményei előtt. Az ó testamentom elbeszélése szerint hat nap alatt teremtette isten a világot oly módon, hogy minden következő napon teremtményeket létesített; az utolsó napon az embert teremtette s igy ő legtökéletesebb földi teremtmény I. Móz. 1—2, 3. Zsolt. 36, 6—9. Az úrnak beszéde által lettek az egek és az ö szájának leikével minden ö seregei; összegyűjti a tengernek vizeit mintegy tömlőben, helyhezteti a mélységeket az ö titkos helyeire. Félje az urat minden föld : féljenek ő tőle a földnek minden lakosai; mert ő mondotta és lett, ő parancsolta és előállott. Jelen. 4, 11. Méltó vagy uram, ki végy dicsőséget, tisztességet és erőt, mert te teremtettél mindeneket és a te akaratodért vágynak és tremtettek. Olv. Zsolt. 104.
