Mayer Endre: Evangyelmi hit- és erkölcstan a középiskolák IV. osztálya számára (Eperjes, 1887)

I. szakasz. Az istenről s az emberről

11 Az isten jó, mert ő teremtményeinek csak jcavát akarja, s midőn tűrünk, szenvedünk, abban is csak isten jóságát kell keres­nünk, a ki ily módon teszi próbára hitünket és hűségünket. Máté 5, 45. Hogy legyetek a ti mennyei atyátoknak fiai, ki az ő napját feltámasztja, mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. I. Móz 50, 20. Ti gondoltatok vala én ellenem gonoszát, de isten gondolta azt jóra fordítani Zsolt. 106, 1. Dicsérjétek az urat, mert jó, mert mindörökké vagyon az ő irgalmassága. Istennek összes tulajdonságai között azonban legszebb s leg­teljesebben fej'-zi ki az ő lényegét az, hogy ő szeretet. Ezen egy­ben összpontosulnak s ebből folynak ki istennek összes tulajdon­ságai. Szeretetnek nevezzük az istent azért, mert a mink van, ő tőle származik ; ő ad nekünk mindent és pedig nem érdemből, jutalomképen, hanem azért, mert szeret minket, mint a jó atya gyermekeit. I. Ján. 4, 16. Az isten szeretet és a ki a szeretetben marad, az istenben marad és az isten abban. Ján. 3, 16. Mert úgy szereti isten e világot, hogy az ő egyetlenegy szülött fiát adná, hogy minden valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen. Hóm. 5, 8. Az isten pedig a mi hozzánk való szerelmét ebhen mutatta meg, hogy a mikor még bűnösök volnánk, a Krisz­tus mi érettünk meghalt. 7. §. A teremtésről. A föld mind azzal, a mi rajta van s a számtalan csillag, vagyis az egész mindenség egy szerves egészet képez, melyet mi világ­nak nevezünk. Ezen világ nem önmagától keletkezett, hanem az isten hozta létre, teremtette saját akaratának nyilvánítása által. Az isten a világot jónak és tökéletesnek teremtette, a melynél jobbat és tökéletesebbet az ember nem gondolhat, s a melynél jobb nem is lehet. A természetnek változhatatlan törvényei, a melyek szerint minden a legczélszerübben van elrendezve, a mindenható istennek akaratiból vannak, azért az azok ellen való zúgolódás hiábavaló és bűn. A teremtésnek czélja az, hogy az isten magát kijelentse, szeretetét nyilvánítsa értelmes s öntudatos teremtményei előtt. Az ó testamentom elbeszélése szerint hat nap alatt terem­tette isten a világot oly módon, hogy minden következő napon teremtményeket létesített; az utolsó napon az embert teremtette s igy ő legtökéletesebb földi teremtmény I. Móz. 1—2, 3. Zsolt. 36, 6—9. Az úrnak beszéde által lettek az egek és az ö szájának leikével minden ö seregei; összegyűjti a tengernek vizeit mintegy tömlőben, helyhezteti a mélységeket az ö titkos helyeire. Félje az urat minden föld : féljenek ő tőle a földnek minden lakosai; mert ő mondotta és lett, ő parancsolta és előállott. Jelen. 4, 11. Méltó vagy uram, ki végy dicsőséget, tisztessé­get és erőt, mert te teremtettél mindeneket és a te akaratodért vágynak és tremtettek. Olv. Zsolt. 104.

Next

/
Thumbnails
Contents