Hetvényi Lajos: Az evangéliomi keresztyén világnézet - A magyarhoni ágost. hitv. evang. keresztyén egyház által a középiskolák VIII-ik osztálya s a többi középfokú iskolák megfelelő osztályai számára 3/1916. szám alatt engedélyezett vallástani kézikönyv (Sopron, 1916)
Első rész. Az életfelfogás különböző vallási és bölcseleti rendszerei - I. Fejezet. A vallástörténet rövid összefoglalása
16 Valamint a világ a Brahmából áradt ki, ugyanoda tér vissza. Ez a visszatérés a lélekvándorlás rettenetes útján történik, amit az önkínzás által lehet megrövidíteni. Ez az utóbbi sötét tan a kasztrendszer következményeivel együtt az ind nép lelkét bánatos világnézettel töltötte be s a kétségbeesés lejtőjére vitte. Jegyzet. A brahmanizmus alapelemeit már az árják ősvallásában megtaláljuk (Brahma-naszpati = az ima szelleme mint isten). Az imádság szellemének bűvös erejébe vetett hitből fejlődött ki azután a világlélekről, a világleheletről, ,a Brahmá“-ról szóló tan. A brahmanizmus mesterkélt panteisztikus bölcselkedése, sokféle szertelensége és túlhajtása mellett is hozott egy néhány értékes gondolatot, p. o. az egységes végtelen szellemnek, mint a lét forrásának, a világszellem által megállapított világrendnek, az ok és okozati összefüggésnek s alétezés tiszta forrásához való visszatérésnek a gondolatát. Természetesen ez a néhány értékes gyöngyszem sok törmelék között szertelen keretekben rejtőzködik és ferde életfelfogás szolgálatában áll. Még sok időre és több közvetlen isteni kijelentésre volt szükség, míg az emberek tudatában a ^világ- szellem“ mint a tökéletes értelem és akarat személyes szellemmé, a világot megteremtő hatalommá és a világot ujjáteremtő szeretetté lett. 3. A buddhizmus. A brahmanizmus túlhajtásai által testben lélekben kifáradt ind nép megvilágosítója gyanánt lépett fel a Krisztus előtti Vl-ik században Siddháttho herceg (más néven Gótamo), akit később Buddhának neveztek. (Buddha = felébredt, megvilágosult). Buddha népét a szenvedésektől akarta megváltani. A szenvedés okát a buddhizmus az élethez való akaratban, az élet és élvezet után való törekvésben látja. Szerinte tehát a szenvedés akkor szűnik meg, ha az ember az élethez való akaratról, a létért és az élvezetért folyó küzdelemről lemond s ez által eljut a Nirwánába. A Nirwána (= a kialvás, a kifúvás állapota) a kedélynek és a léleknek olyan állapota, amelyben kialudt az élethez való minden akarat, minden törekvés a gyönyör után, minden szenvedély és vágy, minden félelem és fájdalom. A buddhizmus lényege e szerint a személyes lét érzésének elvesztése és a nemlétbe való sajátszerű elmerü- lés útján az önmegváltás. Jegyzet. A buddhizmusnak szép erkölcsi eszméi mellett értékes jellemvonása az, hogy a megváltás szükséges voltát felismeri. Sarkalatos tévedése azonban abban áll, hogy a meghasonlásnak, a szenvedésnek okát magában az életösztönben, nem pedig az életösztön megromlásában látja.
