Pálfy József: A keresztyén anyaszentegyház története a magyar protestáns egyház részletesebb történetével - Protestáns középiskolák, tanítóképzők és felső leányiskolák számára (Budapest, 1917)

Harmadik rész - A protestáns egyház története Magyarországban. 1517-1917 - 19. Fejezet. A hitjavítás elterjedése Magyarhonban a bécsi békekötés törvénybeiktatásáig

— 99 lelkészek hiányában a nép önként nyitotta meg templomait az evang. lelkésznek, hogy általa lelki vigasztalásban részesüljön, amit a r. kath. püspökök vagy nem tudtak, vagy nem is akartak gátolni. Általában azt mondhatjuk, hogy az evangéliumiak r. katholikus testvéreikkel szép egyetértésben éltek volna, ha később a jezsuiták viszályokat nem támasztottak volna köztük.

Amint az evang. gyülekezetek száma szaporodott, azonnal gondoskodni kellett e-ek kormányzásáról is, ami hogy már a hitiavitás első évtizedeiben megtörtént, kitetszik a legelső zsinatok végzéseiből. így már az 1545-ki medgvesi zsinat azt határozta, hogy az erdélyi lutheránus gyülekezetek szuperintendens által igazgattassanak. Magyar hazánkban a dunántúliaknak már a bécsi békekötés előtt voltak ev. szuperintendenseik. Szegdi Máté, sárvári lelkész volt a legelső 1576 körül, kit Beythe István követett. De már ezek előtt evangélikus szuperintendensi kivatalt viselt (1570 ótaj a felső dunamelléki (Pozsony, Nyitra, Bars. Győr) megyékben Bornemisza Péter szeredi lelkész, kit a püspöki vagy szuperintendensi hivatalban Si bolti Demeter semptei lelkész követett. Az ágostai hitvallásúaknak hazánkban több különálló egyházmegyéje is volt, melyeknek egyházi elöljáróit majd archidiaconusoknak, majd inspeetoroknak, majd szuperintendenseknek nevezték: a bányavárosokban senioroknak, a Vág mentében prépostoknak stb.

A helvét hitvallásúaknak szintén voltak már a bécsi békekötés előtt rendezett egyházmegyéik és kerületeik a tiszántúli és dunántúli vidéken és Erdélyben s e kerületekben egyszersmind szuperintendenseik is; a tiszáninneni egyházmegyék azonban 200 évig az esperesi és svnodalis kormány- rendszert követték, s csak a Károlv-féle rendelet által kénv- szeríttetve választottak legelőször szuperintendenst 1734-ben.

Mindezek az egyházmegyék és kerületek a hitjavítás első évtizedeiben különösen gyakorta tartottak kisebb-nagyobb gyűléseket részint az egyházi tan megállapítása, részint az egyház szervezése végett, majd kizárólag lelkészek, majd pedig ezek

T