Pálfy József: A keresztyén anyaszentegyház története a magyar protestáns egyház részletesebb történetével - Protestáns középiskolák, tanítóképzők és felső leányiskolák számára (Budapest, 1917)
Első rész - Krisztus Urunk születésétől a hitjavításig. 1-1517 - 5. Fejezet. A keresztyén vallás elterjedése a föld különféle népei közt
25 — ■keresztyén vallással, megkeresztelkedtek, s az utóbbi egy Hierotheusz nevű papot is hozott onnan magával, ki a keresztyén vallást Erdélyben terjesztette. Ügy látszik azonban, hogy ez ott nem sok sikerrel működött. Géza fejedelem alatt P i 1 i g r i n, passaui püspök, számos szerzetest küldött az országba, kik 5000 lelket térítettek a keresztyén hitre. Némelyek szerint maga Géza is megkeresz- telkedett 977-ben, ámbár emellett előbbi isteneinek is áldozott. — A következő húsz év alatt nem terjedt tovább a keresztyén vallás a magyarok közt; mígnem a prágai püspök Adalbert, részint küldöttei által, részint személyesen is, mind a hitében gyenge Gézát megerősítette, mind pedig annak fiát Vaikot megkeresztelte 995-ben, ki ekkor István nevet vett fel. 27. §. Folytatás. István, a magyarok apostola. István, a keresztyén vallásnak maga is buzgó követője, Gizellát, II. Henrik császár testvérét bírta nőül. E derék fejedelemasszony által segíttetve, István apostola lett népének, melyet nagyobbrészint a keresztyén hitre térített. Ez azonban minden kényszer nélkül nem történhetett meg oly nemzetnél, mely ősi szokásaihoz ragaszkodott s ősi vallásának megszüntetésében egyszersmind ősi szabadsága miatt is aggódott. Azért mindjárt uralkodása kezdetén lázadás tört kj ellene, a somogyi főispán, Koppány, s nem sokkal ezután az erdélyi fejedelem, ifjabb Gyula vezérlete alatt, melyet azonban szerencsésen legyőzött, s ekkor az eddig vonakodó- kat is kényszerítette, hogy a keresztyén hitre térjenek. E buzgóságának elismeréséül II. Sylveszter pápától »apostoli király« címet s ennek jeléül kettős keresztet és koronát nyert. István az országot tíz papi megyére osztatta, Kalocsát, Pécset, Veszprémet, Győrt, Vácot, Egert, Marost (később Csanád), Bihart (később Nagyvárad) és Gyulafehérvárt rendelvén a püspökök lakhelyeivé, mindnyájuk fejévé pedig
