Dr. Szelényi Ödön: Az ev. keresztyénség világnézete (Budapest, 1922)
I. Elméleti rész. A keresztyén világnézet kifejtése - 7. Jézus személyisége és más vallásalapítók
12 sül, minden emberi léleknek határtalan becse van Isten szeme előtt. Ezzel függ össze, hogy a keresztyénség a belsőt, lelkit, érzékfölöttit többre becsüli a külső, a testi és az érzékinél Ezek alapján elnevezhetjük a ke- resztyénséget a szellemiség (lelkiség) vallásának. 4.) Végül azt mondhatjuk, hogy a keresztyénség a legtisztább erkölcsiség vallása. A műveltség haladásával fokozódnak a vallásokban az erkölcsi elemek, de egyikben sem forrnak össze oly annyira a vallásos hittel, mint a kér. vallásban. Jó itt az, amit az Isten parancsol, az erkölcsi törvény tehát azonos Isten törvényével. Vallásosságunknak az életben gyakorolt szeretet, jóság a próbaköve. Az erkölcsiség maga pedig természetesen belső valami. Nem a szó és tett, kezek és ajkak döntenek itt, hanem egyedül az érzület, a szív minősége. Mindezekből pedig következik, hogy Jézus vallása nemcsak a vallásos, hanem az erkölcsi fejlődés betetőzését is jelenti. Ez még világosabbá lesz, ha Jézus személyiségét hozzámérjük más vallásalapitók személyéhez.^ * * 7. Jézus személyisége és más vallásalapitók. Jézus nemcsak a keresztyén vallás megalapítója, hanem az egész világtörténelem középpontja, kinek az volt a hivatása, hogy uj vallást és uj erkölcsiséget hozzon az emberiségnek és ezáltal a bűnök, tévelygések és erkölcsi bajoktól megváltsa. Ebben a tekintetben a kér. vallás a vallástörténeti előzményekhez mérve a kijelentés befejezése, melyhez képest a későbbi iszlám alacsonyabb erkölcsisége visszaesést jelent. Jézus személyének ezen páratlan jelentősége különösen akkor tűnik szembe, ha más vallásalapitókkal vagy a prófétákkal összehasonlítjuk. Az ótesamentumi próféták mint Isten küldöttei hirdették az Ur akaratát, ostorozták a bűnt és vigasztalták a szenvedőket. Ők mindig Jahvera hivatkoztak, mikor szóllottak, Jézus ellenben a maga nevében beszélt: „Én pedig azt mondom néktek.“ A próféták csak tanítottak a Messiásról, ő maga volt az. Hasonló hozzájuk a zord Keresztelő János, aki még az ószövetség gyermeke és kinek „mennyek országa" még földnek országa, a világra szóló messiási birodalom. János prédikációja mindvégig sötét, komor, dorgáló, Jézusé
