Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus mennybemenetele
172 halottakat is feltámasztották (Tubitát Entichust), a tengeri és közéleti viharokat lecsendesitették, stb. S az imént felsorolt csodák jóslatát azzal az Ígérettel fejezte be Jézus: És jó leszen dolguk (Márk 16, 18.). Ez az Ígéret volt az utolsó szava, amelyet aztán fényesen beváltott. Mert az igazat is éri ugyan e földi életben szenvedés, de neki ez is javára válik; ez az éjszaka is világosság körülötte; neki az a tövis is szőlőt terem. — Utolsó szavainak elhangzása közben áldásra emelte Jézus a kezeit. (Luk. 24, 50.) E szerint amint áldással kezdte (Máté 5, 3.), úgy áldással is végezte elejétől mindvégig áldásos működését. Az áldás közben a tanítványok térdre borultak előtte és imádták őt (Máté 28, 17.). fine tehát Krisztus távozva nemcsak maradt, hanem közeledett az^övéihez. Távozásának pillanatában imádatának leikével annyira elteltek mindnyájan, mint eddigelé soha. Jézus mennybemenetele. Felviteték a mennybe! Ennyi az egész, amit az evangéliom Jézus mennybemeneteléről mond. Soha nagyszerűbb esemény egyszerűbben leírva nem volt. Két szó az egész. Mi ennek a magyarázata ? Az, hogy a kegyes lélek e két szóból is mindent tud; ami meg azután következett, annak leírásához az egész szótár kevés, annak megértéséhez nemcsak szavunk, de fogalmunk sincs. — Felment a mennybe! s ezzel folytatta feltámadását, feltüzte egy- házépitő müvére a csillagot, befejezte dicsőséges küzdelmét. Amily hallatlan ez az esemény, oly természetes. Jézus pályafutásának más vége nem lehetett. Amint mi porból porba, úgy ő mennyből mennybe. Akinek minden szavából a menny beszélt, minden tekintetéből az ég ragyogott, minden tettében az üdvösség tükröződött, minden lépése a menny felé irányult, az végül csak a mennybe juthatott. Menetele búcsú és mégis öröm. Nemcsak azért, mert diadalmenet volt, hanem azért is, mert mint a delelő napnak emelkedése tulajdonkép leereszkedés, úgy Krisztusnak ezen távozása is közeledés (veletek vagyok), menetele maradás, megválása egyesülés. A menny nem fosztott meg tőle; azt csak a pokol teszi; ez torlaszolja el előttünk a mennyet. A menny nagy ünnepséggel fogadta az érkezőt. Kérdezitek, hogy ezt honnan tudom ? A hazatérő tékozló fiú fogadtatásából, és az angyaloknak a megtérő bűnös fölötti öröméből. Ha a tékozlót ünnepelték, hát még azt, aki az eltékozlottat visszaszerezte! Különben említi ezt az ünneplést a mennybemenetel története is, midőn azt mondja, hogy az Atyaisten a trónjára és pedig a jobbjára ültette Jézust. A trónfoglalás természetesen hatalommal
