Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus szenvedése és halála
sem hord el, az aztán tiszta mag; amit az ilyen tűz sem pusztít el, az szinarany. — Egynek kivételével csupa nő. Az erősek, az apostolok, megfutamodtak, a gyenge nők helytálltak; a hősök elestek, a bátortalanok szembe szálltak a pokollal. — A rokonok a kereszt alatt találkoztak: Ott szoktunk-e mi is, kivált Jézus szenvedésének idején, a rokonainkkal találkozni? Ott állt Mária, a Jézus anyja is. Más ember kínjában, még ha Jóbnak hívják is, összeroskad; Máriát a csapások csapása érte: fia és Üdvözítője haldoklott a kereszten. Megtört a lelke; elapadtak a könnyei; a fiúnak végső vonaglását látva, haldoklik ő is; és még is áll! Talán mert megkövült? Nem azért, hanem mert a szeretet és a hit fenntartotta. Az a hit, hogy mindebben csak az Isten akarata teljesül; az a remény, hogy e hallatlan gyalázatnak és vereségnek mégis dicső győzelem lesz a vége. Amint négyen ott álltak és hallották Jézusnak az ellenségeknek bocsánatot kérő, a megtérőnek mennyet Ígérő szavát, képzelem, epedve tekintettek fel a keresztre, könytelt szemeikkel mintegy azt kérdezve«* Jézustól: Számunkra nincs-e szavad ? Hogy ne lenne! Csakhogy a bűnösök megváltása volt az ő legfőbb, legsürgősebb teendője; s ezért; előbb a legszerencsétlenebbeknek: az átalkodottaknak, azután a megtérő bűnösnek ügyét intézte el, s csak igy tért át az övéinek testi, lelki ellátására. Mit segíthetett rajtuk, mit adhatott nekik az, akinek már semmije sem volt ? Tévedés Jézust a legnagyobb elhagyatottságában is ily szegénynek képzelni. Amint meglátta a kereszt alatt Máriái és Jánost, megszólalt, végrendelkezett: anyjának azt hagyta, akit ő tanítványai közt legjobban szeretett, Jánosnak pedig azt, aki Jézust szerette legjobban e világon. Először az anyjáról gondoskodott. Néha úgy látszott, mintha Jézus nem lett volna anyja iránt oly tisztelettel és kegyelettel, mint az tőle el volt várható. íme ez a látszat a kereszten teljesen megszűnt: halálos küzdelmében is szülőjének ellátása volt egyik legfőbb gondja. — Asszony! u. m. Két lakodalom alkalmával szólította i$y az anyját: a kánai menyekzőn és a golgotái vérnász idején. Az: utóbbi esetben talán azért, mert ha anyjának szólítja, akkor vagy benne, vagy az anyjában szakad meg a szív. Különben tudjuk, hogy1 ez a látszólag hideg szó, mily forró szeretetből származott. — Im~ hol a te fiad! E szavak kétségtelen bizonyságai annak, hogy Máriának Jézuson kívül több fia, több gyermeke nem volt. Mert ha lett volna, azokra bízza, s mellőzésükkel nem keseríti őket. — Bölcsen választott Jánosban Máriának fiat, nemcsak azért, mert ő volt valószínűleg az apostolok közt a legvagyonosabb, hanem főként azért, mert az ő szive volt mindnyájáé közt a leggyöngédebb. De meg Máriának nem csak anyagi ellátásra volt szüksége — ebben.
