Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus szenvedése és halála
131 S hogy vette a latornak eme viseletét Jézus ? Mi talán, mint tisztességes emberek, elfordultunk volna a tolakodó gonosztevőtől. Ellenben Jézusnak oly jól esett e megtérő léleknek könyörgése, hogy a getsemánei angyal bátorítása sem különben; oly szívesen fogadta e latort, hogy ha a menny angyalt küld hozzá, még azt sem fogadta volna szívesebben. — Válaszolt, és egy-két szóban olyat mondott neki, amiben Jézus szenvedésének és halálának összes áldása benne foglaltatik. E válasz igy hangzott: Bizony mondom neked, ma velem leszesz a paradicsomban. A bizony szóval kezdi. Nem mintha ezzel az esküformával 6 akarná hitelt érdemlőbbé tenni a szavát, hanem mert tudja, hogy az ember jobban hisz az eskünek, mint a közönséges szónak. Tekintve tehát, hogy súlyos beteggel van dolga, akinek erős gyógyszerre van szüksége, alkalmazkodik ezen emberi gyarlósághoz, és esküszik. — Az első nagy szót még nagyobb követte. Nem nagysokára, u. m., amint azt te gondolod, hanem ma leszesz velem; velem jösz a paradicsomba. Soha ilyet nem Ígért Jézus sekinek. — Velem leszel a paradicsomban! Ez az együttlét, ez a társaság, az igazi, a teljes üdvösség ; ez a mennyország a mennyben. S hogy köszönte meg a megtérő lator Jézusnak e páratlanul kegyes Ígéretét ? Ezt egy szóval sem említi az evangéliom; valószínűleg azért, mert nagy meghatottságában az a megtérő ember egy szót sem tudott mondani. Isten őrizzen, hogy e latornak kései megtérése valamelyikünket arra indítson, hogy mi is életünknek utolsó órájára halasszuk javulásunkat. Ezt már azért se tegyük, mert nem tudjuk, hogy a jelen pillanat életünknek nem utolsó órája-e ? de meg azért se, mert tudjuk, hogy a haldoklás közben született bünbánat, többnyire halvaszületett megtérés. 3. A Golgotát az átalkodottak lepték el; a két kereszten a két lator függött; Jézus keresztje alatt pedig három kegyes nő s egy férfi — a Jézust mindenüvé követő három Mária és az ő legkedvesebb tanítványa, János, állott. E szerint a leghívebb nem halt meg teljesen elhagyatottan, a Hűség, a Részvét és a Szeretet könyező szemekkel ott állt halottas ágya mellett. Vájjon a miénk mellett ott fog-e állni ? — A keresztet környező eme szent gyülekezet a Megváltónak ravatalára tett liliomkoszoru. A pokol zajon- gott, a mi jó meg még volt e világon, az a kereszt lábához borult. — Egy lépésnyire sem távoztak a kereszttől ; a szeretet és a bánat nem eresztette el őket onnan. Nem tartottak-e attól, hogy felismerik és őket is megfeszítik a gonoszok ? Ám tegyék! Mit nekik e világ, akiknek az élete ott haldoklik a kereszten. Négyen voltak:; ennyire apadt a hívek száma! így szokott az a szenvedés, az üldöztetés idején lenni. De amit az ilyen vihar
