Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus szenvedése és halála
103 társaságba kerültünk, távozzunk onnan rögtön, tudva azt, hogy az elveszett csatánál százszorta jobb a bölcs meghátrálás. Péter ezen átkozódása közben aztán megszólalt a kakas. Az ő szava különben a hajnalt, ez egyszer azonban az,aIkonyatot, azt az éjszakát hirdette, mely Péter lelkére borult. — És amint a kakas Péter szavába vágott, Péter elnémult. Alig van ember, kinek lelkét ilyesmivel ne ébresztgetné az Isten: a mező hervadó virága, mely múlandóságunkra emlékeztet; az óraütéa, mely életünk gyarlóságát juttatja eszünkbe ; a sírkő, mely azt beszéli, hogy egyszer majd nekünk is meg kell halnunk, azután pedig az Ítélet lesz; a betegség és az életnek ezer csapása, mindmegannyi ébresztő szózat. Van ilyen kakas ntinden udvarban, minden házban; csak az a baj, hogy annyira megszokott már a szava, hogy némelyikünket nem ébreszt. De hogy Péter necsak elhallgasson, hanem magába is szálljon, és újból életre ébredjen, ahoz a kakasnál sokkal fenségesebb ébresztőre volt szüksége, s ez sietett is segítségére: az Ur hátrafordulva, szánalmasan Péterre tekintett. Péter elfordult Jézustól, de Jézus nem fordult el tőle; a Mester a tanítvány hűtlensége ellenére is hű maradt hozzá. Akkor, mikor a tengerbe merült, kezét nyújtotta neki; most azt nem tehette; sőt a nagy zaj miatt még hangjával sem érhette el őt; tekintetével nyúlt tehát a bűnbe fulladozó után ; szemével ragadta ki a veszélyből az elmerülök De még ha teheti, talán akkor sem szólt volna, hiszen szavakkal ki sem fejezhetné azt, ami megváltó tekintetében rejlett. S mi volt az? feddés, szemrehányás-e ? Ellenkezőleg csupa tiszta szánalom, s mint ilyen megalázta és mégis felemelte, megszégyenítette és mégis megvigasztalta Pétert; kiragadta a sátán karjaiból a prédái, melyet a pokol már teljesen a magáénak hitt. így lett e pillanat Péter újjászületésének percévé; életének forduló pontjává. Megértette belőle Péter, hogy Jézus távozásra szólítja ; elment tehát a tüztől, hogy újra Jézus iránti szeretetre hevülhessen. Kiment e népség köréből A közéjük telepedéshez is nagy-, de a közülök való távozáshoz még nagyobb bátorság kellett. — S kiérkezve, hova ment? Ezt nem említik az evangélisták; és mégis tudjuk: könnyeiben, térdre borulva, porban találta őt a hasadó hajnal. Kilépve Kaifás udvarából, belépett az Isten országába ; megindult azon az utón, melyen ezután utolsó leheletéig haladva, életfogytiglani hűséggel javitotta meg pillanatnyi hűtlenségét. — Sirt nagykeservesen, — mert a Krisztustagadásnak sirás, mig az önnregtagadásnak boldogság a vége. Kesergett, hogy a Véghetetlen Szeretetet keserítette. Az ilyen bánatot nem bánja meg az ember ; az ilyen könyvelésnek gazdag az aratása ; e könyek örökre eloltották a pokoli bűnöknek Péter szivében ez alkalommal lángra lobbant tüzét. E könyek min-
