Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)

Jézus szenvedése és halála

98 mondjak tanúságot ? Amit minden zsidó hallott és tud, azt ugyan i valószínűleg jól tudod te is, de ha nem tudnád, kérdezd meg azo­kat, akik hallottak engemet Boldog ember, aki ily nyugodt lelki - ismerettel hivatkozhatik barátra és ellenségre egyaránt. Hallgatóin kívül hivatkozhatott volna még, mint a fa a gyü­mölcsére, úgy Jézus a cselekedetei re; mondhatta volna: Hivasd elő tanúimul az általam meggyógyított betegek százait, az általam a sírból a minap feltámasztott betániai Lázárt. De, gondolta magában, minek hányjam a borsót a falra ? Kaifást úgy látszik kissé zavarba hozta Jézusnak helyes, ön­érzetes válasza. Azonban egy közelben álló otromba szolga segí­tett a főpap baján: arcul ütötte -Jézust, s ezzel elterelte urának zavarodottságáról a figyelmet. Szabad volí-e ezt a bírák jelenlété­ben tennie ? Oh nagyon jól tudta ott már minden cseléd, hogy Jézussal már végeztek, s hogy vele szemben mindent megengedhet magának bárki. — S mi több, ez az otromba szolga az arcul csa­páson fölül még Jézus illemtanárául is felcsapott. így felelsz-e, u. m., a főpapnak? S vájjon mi illetlenséget követett el Jézus? Megmondta az igazat! S ezt, ha velük tették, gorombaságnak tar­tották már akkor is a hatalmaskodók. A zsidók főtanácsa, sőt csodák csodája, még az Ég is, mintha nem látta volna, úgy tűrte e gyalázatosságot. Hol voltál akkor, i Isten, aki élve temetted el hajdan a Mózes ellen zúgolódó Kóré nemzetségének ezreit ? Hol voltatok, angyalok, akik elpusztítottátok i az Isten eílen vétő Sodomát ? A szolga hallatlan gazsága, vagy az Ur hihetetlen szelídsége fegyverezett-e le benneteket ? Én, ha ott vagyok, leütöm azt a gyalázatosat, u. m. némelyikünk. Hát szép és dicséretes volna ez a mi felháborodásunk, ha mi, valahányszor vét­kezünk, ezzel szintén nem ütlegelnők az Urat. De igy a tőlünk i szenvedett bántalmaztatás talán még jobban fáj neki, mint az a haj­dani, mert akkor a püspök szolgája a megalázottat, ellenben a mi esetünkben az Urnák tanítványa bántalmazza a felmagasztalfat. Jézus ugyan nem boszulta meg, de szó nélkül még sem hagyta e bántalmat: Felele a szolgának; nem tartotta átalkodott- nak, csak otrombának, akiben lehet még egy szikrányi lelkiismeret. J Ezt akarta benne felébreszteni, amikor azt mondta: Miért versz engemet ? Te vagy-e a biró? S ha az volnál, bűnös vagyok-e én? Nem szabad-e védekeznem ? Nem lettem-e erre felszólítva ? Mily szörnyű volt a bántalom s mily enyhe a feddés 1 * Mig a fentemlitettek a teremben történtek, a főpapok — Nikodémus és Arimatiai József kivételével — mindnyájan vagy izgatást, vagy eretnekséget bizonyító hamis tanukat kerestek és hallgattak ki. Jézus mellett tanuskodót keresés nélkül is találtak

Next

/
Thumbnails
Contents