Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)

Jézus szenvedése és halála

felforrt a tanítványokban a vér s egyszerre egymástól azt kérdezik: Üssük, vágjuk-e e csőcseléket? Vágnák, ha volna mivel, u. m. némelyikünk. Megjegyzem erre, hogy kardban az apostolok aligha szenvedtek hiányt, mert gyenge lábon állván azon időben Zsidóországban a közbiztonság, különösen a harcias galileusok közül sokan kardosán jártak, amit — Péter példájából következtetve — zz apostoloknál is megtűrt Jézus.

Bizonyos, hogy az apostoloknak ez a felbuzdulása Júdás árulásához képest szinte dicséretes; szinte jólesik az embernek látnia, hogy ha a tizenkettő között akadt is egy áruló, de tizenegy még harcra is kész Jézusért.

Péter meg nem is várva be Jézus válaszát, mindjárt kardot is ránt, és lecsapja a főpap szolgájának, Malkusnak, a fülét. Krisztusért életét kockáztató, egy egész sereggel szembe szálló eme bátorsága ugyebár becsülendő. És ne is merje őt hibáztatni az olyan, akiben nincs e lelkesedésnek egy szikrája sem, s aki sohasem kockáztatott még Jézusért semmit, hanem mindig gyáván visszahúzódott ott, ahol az igazság érdekében szólania és tennie kellett volna. De e példa még sem követendő. Már azért sem, mert ez oly vakmerőség, amelynek következtében, ha Jézus közbe nem lép, a getsemánei szentély vérengzés színhelyévé változik; de meg azért sem, hogy ennek kapcsán Jézus hatóság elleni izgatással vádolható ; s még kevésbé azért, mert ezen eljárás Jézus szellemével teljesen ellenkező, Péter kardja akkor, amikor üt, ahelyett, hogy tűrne; sebez, ahelyett, hogy gyógyítana ; öl, ahelyett, hogy feltámasztana, úgyszólván kiüti Jézus kezéből a neki Isten által nyújtott kelyhet. De Jézusra nézve nem is megtisztelő, mivel úgy tünteti fel a dolgot, mintha Jézus Péter védelmére szorulna. Az ily meggondolatlanság jobban sebzi Krisztus szivét, mint a Malkus fejét; az ilyen »apostoli«,buzgalom a főpapi gonoszsággal egyaránt keseríti Jézus lelkét.— És némelyikünk mégis örökké a Péter kardját forgatja, és ezer sebet üt vele az egyházon, illetőleg a- Málkusnál százszorta ártatlanabb és jobb emberek szivén. Ezért Jézus azon szavakkal: Tedd hüvelyébe a szablyádat! kivette Péter kezéből a kardot. Mert, u. m., aki fegyvert fog, fegyver által vész el. Jézusnak e nyilatkozata törvény és jóslat; azt mondja, hogy úgy legyen és úgy lesz. A fegyvert az igazságot szolgáltató hatóság is legföljebb a gyilkosságnak megtorlásául, más meg csakis a legnagyobb életveszély esetén a maga és felebarátai életének megvédéséül használhatja ; mert aki különben cselekszik, az fegyver által vész el, az el nem kerüli a boszut, amint a Jézust megfeszítő és az apostolokat gyilkoló Jeruzsálem sem kerülte el.

Gondolod, u. m. Jézus, hogy tizenkettőnk védelmére nem .kérhetnék, nem kaphatnék most tizenkét sereg angyalt, s amint