Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus szenvedése és halála
70 hogy könyeivel lemossa bűneinket, eloltsa szenvedélyeinket s az i örök kárhozatnak tüzet. E könyek üdvös hatásának régen meg kellett volna már len- 5 nie. Hiszen a folyton hulló cseppek nagysokára átvájják még a kö- ; vet is — s a szivünket nem ? Hiszen az ég könyei — az eső — nemcsak a fát, de még a sziklát is termékennyé teszi — és ben- nünket nem ? Hiszen a szülő sajnálja gyermekét, még ha Káin is — mi meg ne szánnók-e meg az Istennek miattunk kesergő Fiát ? Hiszen az embernek még a siró kolduson is megesik a szive — a miénk meg zokogó Királyunkon sem tenné ezt meg? Hiszen ha szülője sir, akkor még a megrögzött fiú is megdöbben — mi meg ezt még az Istenünk sírása fölött és miatt se tennők-e meg ? Jézusnak Jeruzsálem pusztulását jövendölő jóslata. Luk. 19, 42—44. Krisztusnak könyeit a Jeruzsálem végpusztulását jósló eme szavak követték: Vajha belátnád, tudnád, megfontolnád, mi fenyeget téged, hogy átalkodottságodnak rövid idő múlva a nemzetnek teljes pusztulása lesz a következménye. Ezt nem hitték a zsidók, ezt nem hiszi némelyikünk most sem. Pedig Jeruzsálemnek még negyven éve volt a pusztulásig; de sokaknak kétségtelen, hogy nincs már annyija a maga vesztéig, haláláig. Vajha belátnád, mi válik békességedre, javadra u. m. Jézus. Te azt hiszed, hogy a vagyon és a dicsőség. Pedig mit segít a halotton az arany koporsó és a fényes temetés, ha nincs már benne élet. Benned pedig, u. m. a zsidóságnak Jézus, már nincs igazi lelki élet. Az Istenben kellene biznod; te meg a sátánba bizakodói. Sajnos, ez a istentelenség Jeruzsálem pusztulásával sem pusztult el. Vajha belátnád ezt e napon, életemnek ezen utolsó napján. De némelyikünknek hasztalan mondja ezt Jézus. Ereje már elhagyja, mint a vándormadár ősszel a tájat; arca fakul, mint a virág a fagy után; a fekete halál már régen feltüzte fejére a fehér zászlót: ő meg még mostanáig sem kezdte meg a bűn ellen a harcot! A feje már régen fehérbe öltözött, lelke meg még mindég feketében jár; szemeiben már az életnek csak egy-egy szikrája pislog, és szivében még most is lángolnak a vágyak ; teste a hűvös siri szellőtől már folyton reszket, s lelkében még most sem csillapult a gonoszság láza. Akit ez a szó illet, már legalább életednek eme utolsó napjaiban javíts a dolgon; lásd be, hogy csak az igazi bün- bánat hozhatja meg lelked békességét. Most azonban rejtve van ez a te szemeid előtt, u. m. Jézus; vagyis nem láttok, vakok vagytok. Oh de boldog, akinek jó, ellenben
