Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus megkereszteltetése és megkisértetése
28 Jézus azonban e vonakodásra azt felelte: Hagyd ezt most! Hagyj fel az ellenkezéssel! Vedd tekintetbe, hogy én különben is jiem az én bűneimért, hanem a ti bűneitekért vetem alá magamat a törvény rendelkezéseinek; én érettetek teszem és szenvedem mindazt, amit különben nektek kellene tennetek és szenvednetek. Ezért merülök most vizbe, a Golgotán meg majd vérbe. E felvilágosítás után János megkeresztelte Jézust. E keresztelés közben megnyílt Jézus felett a menny, amint megnyílik az mjndazok fölött most is, akiknek szive a menny előtt nyitva áll. — És a Szentlélek úgy szállott le Jézusra, mint egy galamb. Tehát nem a Szentlélek hasonlított a galambhoz (pedig a mi oltárunkon is az van galambként ábrázolva) hanem a Szentlelket környező mennyei fénynek leereszkedése, leszállása volt ez esetben oly csendes, szinte mozdulatlan, mint a galambnak repülése. S nem volt oly zugó viharszerü, mint az első keresztyén pünkösdnek nagy ünnepén. A keresztséget követte aztán a mennyei szózat és ennek alapján Jánosnak Jézusról mondott vallomása. S igy, holott egyéb esetekben a keresztelést előzte, a Krisztuséban a keresztelést követte a beszéd. — A mennyei szózat maga igy hangzott: Te vagy az én szerelmes fiam; te benned gyönyörködöm! S mivel Jánosnak megmondta az Isten, hogy az a Messiás, akire majd keresztelésekor a Szentlelket leszállani látja, János e mennyei jelenet után a sokaság előtt e szavakkal: íme ez az Istennek Báránya, ki elveszi e világ bűneit, bizonyságot tett arról, hogy Jézus a várva-várt Megváltó. Azért jól értsük, nem azt mondja János, hogy Jézus olyan szelíd és türelmes, mint a bárány, hanem azt hogy ő a bűneinkért feláldozott bárány. Krisztus isteni fenségéről szólva pedig ezt mondta: Utánam jött, és mégis megelőzött, később született, és mégis előbb volt, mint én; fiatalabb és mégis öregebb, mert örökidők óta létező. És én eddig nem ismertem őt. Alig képzelhető, hogy egyénileg ne ismerte, sohase látta volna János Jézust, hiszen anyáik ismerettségéből sejthető, hogy rokonok is voltak. E szerint ismerte őt. De nem ismerte benne a Messiást, abban nem volt biztos, hogy | ő a Megváltó. Hogy annak elismerhesse, vallhassa, ahoz isteni kijelentésre volt szükség. Most, hogy ez megtörtént, azt vallja, hogy sarukötőinek meg- > oldására, cipőinek hordozására, tisztítására, körülötte a rabszolgai teendők teljesítésére sem méltó. Hiszen én, u. m. János, csak vízzel keresztelek, ő azonban tűzzel; már pedig a viz csak a külső szennyet mossa le, ellenben a tűz minden salakot eltávolít az aranyból, minden rozsdát a vasról, j illetőleg Jézus a bünps hajlamot is a szívből. Ezért tűz és viz különbség van köztünk.
