Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)

Jézus megkereszteltetése és megkisértetése

20

ruzsálemi templomban áldozott, angyal jelent meg előtte, s azt jósolta, hogy fia születik, akit nevezzen Jánosnak; ez a jövendő Messiásnak úttörője lesz. E jóslat megvalósult.

Mikor János felserdült, lakatlan pusztába ment, s ott Istenről elmélkedve, csendes magányban élt. Harminc éves korában aztán a Jordán mellett prédikálva, megtérésre és keresztelkedésre buzdította az embereket.

A nép odaözönlésének hírére a farizeusok is jelentkeztek a keresztségre, többnyire anélkül, hogy magukba szálltak volna. János az ilyeneket azzal utasította el, hogy nincs az a keresztvíz, mely az ő álnokságukat lemoshatná. Az elutasitottak panaszára a zsidóknak legfőbb tanácsa vizsgálatot indított János ellen. E küldöttség megakarta őt tántorítani, s felajánlotta neki a Messiási, Illési és prófétai címet. János azonban e kisértést visszautasította, s azt mondta, hogy ő semmi egyéb, csak az Istennek ébresztő szava.

Erre a farizeusok elhagyták őt s másnap helyettük Jézus jött Jánoshoz, s azt kívánta, hogy keresztelje meg őt. János vonakodott ezt megtenni, mert úgy mond, nincs benne bűn, melyet a keresztvízzel le kellene mosnia. De midőn Jézus a szabadkozó Jánossal megérttette azt, hogy nem a saját, hanem a világ bűneiért kell vízben és vérben mosakodnia, a keresztség megtörtént.

E közben megnyílt a menny, a Szentlélek leszállóit Jézusra, s az Istennek azon szózata hallatszott az égből: Ez az én szerelmetes Fiam, kiben gyönyörködöm.

Erre aztán János, aki a mennyei jelenetből felismerte Jézusban a Megváltót, e szavakkal tett bizonyságot róla: íme az Istennek a mi megengesztelésünkért feláldozott báránya, aki nem vízzel, hanem tűzzel és Szentlélekkel fog ezután keresztelni.

Keresztelő János ezután, mint Jézus hírnöke, tanítva és keresztelve bejárta Zsidóországot. Bevált tanítványait pedig folyton a nyomában működő Jézushoz küldözte.