Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus ifjusága
17 Ünnep volt A zsidóknak három nagy ünnepe volt: a husvét, a pünkösd és az újév; vagyis a tavaszi, nyári és őszi ünnep; illetőleg a pásztorok, a földmivesek és a szőlőmüvesek ünnepe; tehát a bárányok, a kévék- és a boráldozatok ideje. Husvét, a nagy nemzeti ünnep, az egyiptomi szabadulás emléknapja közeledett Ezt a közelséget a Jeruzsálemből országszerte szétküldött hirnökök trombitaszóval adták tudtára a zsidóságnak. Husvétkor a törvény szerint minden férfinak, sőt már a tizenkét éves fiuknak is, akik Keleten ebben a korban már oly fejlettek voltak, mint nálunk a tizennyolc éves legények, évenkint Jeruzsálembe kellett menniök, hogy ott mint adó- és hadkötelesek jelentkezzenek, felvétessenek, nyilvántartassanak, illetőleg az országos egyházi és nemzeti ünnepen résztvegyenek s lelkesedve az ott látottakon, a hazafiasság szent tüzét aztán szétvigyék az ország minden zugába. Ilyen alkalmakkor másfélmillió ember zarándokolt a szent városba, illetőleg az országnak áldozati oltárral ellátott egyetlen templomába. E zarándokok zsoltárokat énekelve vonultak a székvárosba, amelynek lakói meg harangszó helyett hozsannával fogadták az érkezőket, amint az Jézusnak virágvasárnapi bevonulásakor is történt. Ily ünnepre ment József és Mária és velük a tizenkét éves Jézus. Az ünnep nyolc napig tartott és szokott módon folyt le. A kilencedik napon a szülők a zarándokok ezreivel hazafele indultak. De mivel a nap elteltével észrevették, hogy fiuk elmaradt, visszátértek Jeruzsálembe s ott, keresve Jézust, a városnak minden zege- zugát bejárták, mig végre harmadnapon a templom melleti csarnokok egyikében a tudósok társaságában megtalálták. A mesterek bámulták a falusi ifjúnak mélyreható kérdéseiben és okos feleleteiben nyilvánuló vallási bölcsességét, tájékozottságát. Bár minden konfirmandus megérdemelné az ilyen csodálatot. Mária azonban szemrehányást tett neki, hogy elmaradt s igy soká kellett őt keresniük — mintha bizony az elmaradásnak és elvesztésnek Jézus, és nem a szülők lettek volna az okai. Hiszen mindig csak a mi bününk az, ha Jézust elveszítjük. Jézus, Máriának azon kérdésére: Miért tetted ezt velünk* hogy sokáig és aggódva kellett téged keresnünk ? két kérdéssel válaszolt Az első az volt: Miért kerestetek aggódva ? A gyermekek miatt ugyan, még ha felügyeletünk alatt állanak is, van a szülőnek mit aggódnia. Hiszen a gyermeknek testét-lelkét sok veszély fenyegeti. Jézust meg Máriának még több oka volt féltenie, hiszen emlékezett Heródesnek betlehemi gyilkolására. De Jézus mégis azt mondta, hogy ez az aggódás ez idő szerint teljesen indokolatlan volt, mert
