Raffay Sándor - Kaczián János: Keresztyén vallástan - Káté és egyháztörténet (Budapest, 1911)

A káté második része: Az apostoli hitvallás

46

mennybe jutok, ahol szivemnek elnémul minden panasza.

Hitem itt próbákon megy át, amott nyer örök koronát.

[Dallama: Isten felséges adománya.)

25. Pál apostol a feltámadásról.

I. Kor. 15.

1. A feltámadás bizonyos volta. Ha a Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, miért mondják némelyek tiközületek, hogy nincsen halottak feltámadása ? Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus se támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiába való a ti hitetek is, még a ti bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottakból, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.

2. Micsoda testben támadunk fel? De mondhatná valaki: „Mi módon támadnak fel a halottak és minemű testben jönnek ki ?“ Balgatag, amit elvetsz, nem elevenedik meg, csak ha elrohad. És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikéi, hanem puszta magoí, talán búzáét, vagy más egyébét. Az Isten pedig testet ád annak, amint akarja és pedig minden magnak a saját testét. Mert különféle testek vannak. Vannak mennyei testek, vannak földi testek. Éppen így van a holtak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban, elvettetik gyalázatos-