Raffay Sándor - Kaczián János: Keresztyén vallástan - Káté és egyháztörténet (Budapest, 1911)

A káté második része: Az apostoli hitvallás

40

9. Jézus fohászkodik: Mikor Jézus a szidalmazó népet látta, így sóhajtott fel: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.“ Azután így fohászkodott: „Atyám, a te kezeidbe ajánlom az én lelkemet!“

10. Jézus halála. Hat órától kezdve pedig sötétség lett egészen kilenc óráig (12—3 óra közt.) Kilenc óra körül pedig nagy hangosan felkiáltott Jézus: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet !‘* Némelyek pedig gúnyolódtak rajta, hogy Illés prófétát hívja. Jézus azután még egyszer felkiáltott c szóval: „Elvégez tetett!“ És kiadta lelkét.

11. Jézus eltemetése. Mikor beesteledett, arima- tiai József elment Pilátushoz, és elkérte tőle Jézusnak holttestét. És amikor megkapta, elhelyezte azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott, a sír szájára pedig egy nagy követ hengerített. A főpapok aztán lepecsételték azt a követ és katonákkal is őriztették, nehogy Jézus holttestét ellophassák a tanítványok.

Nyugszol immár, mi királyunk, sírva állunk kőkoporsód szélinél.

A nemes, a nagy harc vége: áldott béke!

Aki így hal, mindig él!

{Dallama: Az én időm, mint a szép nyár.)

22. Jézus feltámadása és mennybemenetele.

Máté 28. Ap. Cselek. 1.

1. A nyitott sír. A hét első napján, korán reggel, Mária Magdaléna és a másik Mária elmentek, hogy