Raffay Sándor - Kaczián János: Keresztyén vallástan - Káté és egyháztörténet (Budapest, 1911)

A káté első része: Az Isten tízparancsolata

23

Drágább az én kincsem: én Jézust szeretem, hozzá ragaszkodom, a kincs nem kell nekem.

(Dallama: Isten, óh szent Isten.)

13. Ananiás és Zaffira.

Apóst. Cselek. 5.

1. Az első keresztyének testvérisége. Az

első keresztyének igaz és szent életet éltek. Nemcsak a jó Istent, hanem egymást is szerették. Nem is volt közöttük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta azt és az árát az apostoloknak vitte, hogy kiosz- szák a szegényeknek.

2. Ananiás és Zafira hamissága. Egy ember is, névszerint Ananiás, az ő feleségével Zafirával együtt eladta birtokát, de félretett az árából feleségének is tudtával, a többit pedig elvitte az apostoloknak. Péter apostol azonban meglátta Ananiáson, hogy csalni akar, azért így szólt hozzá: „Ananiás, miért foglalta el a sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szentlelket és a mező árából félretégy? Hiszen, ha megmaradt volna, neked maradt volna meg, s ha eladtad is, a magadé volt. Nem embernek hazudsz tehát, hanem Istennek.“

3. Ananiás és Zafira bűnhődése. Mikor Ananiás látta, hogy bűne kitudódott, szégyenében összerogyott és meghalt. Ugyanígy járt felesége Zafira is, aki szintén tudott a lopásról és hazugsággal takargatta azt.

Keressétek serénységgel az Istennek országát.

Munkáljátok nagy hűséggel lelketek boldogságát.