Raffay Sándor: Útmutató a Jézushoz - Az evangelikus gyermekek első vallási tankönyve az elemi népiskola I. és II. osztályában (Budapest, 1910)
Az első osztály tananyaga - A szülők és gyermekek
14 És az atya megosztotta vagyonát a két fia között. Nemsokára összeszedte a kisebbik fiú mindenét és elment idegenbe, és ott eltékozolta vagyonát, mert dobzódva élt. Mikor pedig mindent elköltött, nagy éhség támadt azon a vidéken és ő szükséget kezdett látni. Akkor annak a vidéknek egyik polgárához szegődött disznópásztornak. A fiú annyira éhezett, hogy azzal a moslékkal szeretett volna jólakni, amelyet a disznók ettek, de senki se adott neki belőle. Akkor magába szállt, belátta, hogy nem jól cselekedett és elgondolta: — Az én atyámnak mily sok bérese bővelkedik kenyérben, én pedig éhen halok! Fölkerekedek hát, elmegyek az én atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened és nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak mondjanak, tégy engem a te béreseid egyikéhez hasonlóvá! És fölkerekedvén, elment az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátta őt az atyja és megesett rajta a szíve s odafutván, a nyakába esett és megcsókolgatá őt. A fiú pedig mondá: — Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak mondjanak! Az atya pedig odaszólt a szolgáinak: — Hozzátok el a legszebb ruhát és adjátok reá és húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le s együnk
