Scheller Arnold: Hasonlatok a kátéhoz - Segédkönyv a népiskolák, konfirmandusok és ismétlő iskolások vallásoktatásához (Orosháza, 1904)

Második rész - A közönséges ker. vagy apostoli hitvallás - III-ik hitágazat: A megszentelésről

port s a pókhálót ne lássa szobáiban s igy egyáltalában nem gondolna arra, hogy szobáit tisztán tartsa. Menynyivel inkább szégyelheli magát a keresztyén, ha kiakarja kerülni a megvilágositást, csak azért, hogy bűneit ne kelljen látnia! Az okos gazdasszony kinyitja az ajtót és ablakokat, hogy a világosság jól behatolhasson s minél jobban behatol az, annál hamarább kitakarítja szobáiból a port és pókhálót. Adjunk hálát Istennek, hogy megvilágositott bennünket s. igy meglátjuk bűneinket. Minél jobban látjuk azokat, annál jobban győzedelmeskedhetünk felettük.

Meg kell látnunk bűneinket, s a mi lelkűnknek veszélyét — ez az egyik célja a megvilágositásnak. Ámde más célja is van.

Ha a mélységbe zuhanunk s fenn a parton megjelen valaki s értésünkre adja. hogy mily iszonyú helyre kerültünk, azzal még nem segített rajtunk. Ily esetben örömmel vennénk, ha más valamit is megmutatna nekünk t. i. azt, hogyan szabadulhatunk ki onnan. Éppen igy nem elég az, ha a megvilágositás által felismerjük lelkünk veszélyét. Csak akkor van rajtunk segítve, ha a megszabadítás eszközét is megmutatják nekünk, s eme eszköz Istennek kegyelme.

A tékozló fiú rég felismerte már az ő szerencsétlen helyzetét, de segítve csakis az által s csak akkor lett rajta, mikor visszaemlékezett atyjának szavaira („Az én atyámnak mely sok béresei bővelkednek kenyerekkel, én pedig éhen halok“) — s éppen ennek következtében elhatározta, hogy visszatér. A bűnös ember érezze bár vétkeit még oly élénken s bánja bár még oly szánalmasan, ezzel még nem szabadul meg nyomorult voltának tudatától. Segítve csak akkor lesz rajta, ha felismeri, hogy van egy mennyei Atya, ki kész őt még most is