Scheller Arnold: Hasonlatok a kátéhoz - Segédkönyv a népiskolák, konfirmandusok és ismétlő iskolások vallásoktatásához (Orosháza, 1904)
Második rész - A közönséges ker. vagy apostoli hitvallás - II-ik hitágazat: A megváltásról
54 Ezen szavak mutatják ama nagy veszedelmet, mitől Krisztus bennünket megszabadított. Minél veszélyesebb a betegség, annál liálásabbak vagyunk az orvos iránt, ki abból kigyógyitott. Mily hálásaknak kell nekünk lennünk Üdvözítőnk iránt, ki bennünket minden bűntől, a haláltól és az ördögnek hatalmából megszabadított! Ha valaki visszahozza nagy summa pénzünket, mit mi elvesztettünk, bizonyára hálásak vagyunk vele szemben ; ha valaki megmenti életünket, mit mi már elveszettnek hivénk, kötelességünknek tartjuk egész életünkön át hálával viseltetni irányában, hogyan felejtkezhetnénk meg tehát Üdvözítőnkről, ki lelkünket mentette meg a kárhozattól ? „Nem aranynyal, sem ezüsttel, hanem az ö szent és drága vérével, az ő ártatlan szenvedésével és halálával". Ezen szavak mutatják ama nagy áldazatot, mit Krisztus mi érettünk hozott. Ki a parton állva menti meg a vizbefulót, bizonyára nagy hálára érdemes, ám a ki ezt élte veszélyeztetésével teszi, annál nagyobb hálára méltó, minél nagyobb vala a veszély. Mennyire hálásaknak keil nekünk lennünk Krisztus iránt, ki megszabadított bennünket „nem aranynyal sem ezüsttel, hanem az ő szent és drága vérével, az <") ártatlan szenvedésével és halálával.“ Annyival nagyobbnak kell lenni a mi hálánknak, mert hisz meg kell gondolnunk, hogy mily kevéssé vagyunk mi méltók a megszabadításra s mily magasan mi felettünk áll a mi Szabaditónk. „Ha egy fejedelem a vesztőhelyre menve, a gonosztevő bilincseit önmagára rakatná s a helyett szenvedne, a valóságban e tény csodálatra méltó tett volna. E tény az egész világtörténelemben meglenne örökítve, i i .. . v-JiiftliL
