Scheller Arnold: Hasonlatok a kátéhoz - Segédkönyv a népiskolák, konfirmandusok és ismétlő iskolások vallásoktatásához (Orosháza, 1904)
Második rész - A közönséges ker. vagy apostoli hitvallás - I-ső hitágazat: A teremtésről
48 „mindezt egyedül az ő atyai, isteni jóvoltából és irgalmasságából, a nélkül, hogy nekem arra érdemem lenne vagy rá méltó volnék". Úgy vagyon : „Miként könyörül az atya az ő gyermekein, úgy könyörül Isten az ötét félőkön,“ Bizony, Istentől származik minden áldás s igaz az irás eme szava: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnét telül vagyon, mely leszáll a világosságoknak Atyjától (Jakab 1, 17.) Ámde azt kérdezhetné valaki: miért kell nekünk azt, a mi az élet fenntartásához a legszükségesebb, a mi mindennapi kenyerünket arcánk verejtékével megkeresnünk ? Nem volna szebb az, ha Isten mindezt nekünk megadná a nélkül, hogy mi fáradnánk és szorgalmatoskodnánk ? Nem élhetnénk igy e földön sokkalta boldogabban ? Nem sokkalta nagyobbak volnának-e ekként Istennek adományai ? Volt egy ember, kinek igen szép kertje volt s fiai ép olyan után óhajtoztak. Rögtön előhívták a kertészt és sok munkást bocsátottak rendelkezésére, kik elkezdtek utakat és virágágyakat csinálni, elültettek iákat, bokrokat és gyönyörű virágtöveket s pár nap múlva kész 'ett a kert, s teljes díszben pompázott. Meg lett tehát okként a gyermekek kívánsága. —Volt egy szegény ember is, kinek gyermekei szintén egy kert után sóvárogtak. Az atya kijelölt nekik egy darab földet, adott nekik ásót, kapát és lapátot, gereblyét és nyesőt s igyen szokott liozzájok : csináljatok hát magatoknak kertet. A gyermekek kezekbe vették az ásót, kapát és lapátot, gereblyét és nyesőt, csináltak utakat és virágágyakat, ültettek fákat és bokrokat, virágokat és magvakat s naponként kijártak az egész nyáron át s dolgoztak a kertben, a mig csak tudtak, ugyan melyiknek lett nagyobb öröme a kertben, a gazdag gyermekeinek-e, vagy a
