Scheller Arnold: Hasonlatok a kátéhoz - Segédkönyv a népiskolák, konfirmandusok és ismétlő iskolások vallásoktatásához (Orosháza, 1904)

Első rész - Az Úrnak 10 parancsolatjáról - VI-ik parancsolat

A külső szemérem támasz, mit Isten adott nekünk. Olyasféle, mintha egy keskeny átjárón akarnánk ke­resztül menni, mely alatt zúgva folyik a viz. Egyesek bátran keresztül mennek a padlón. De a biztonság oká­ért karfát erősítettek arra s a ki könnyen szédül, oko­san teszi, ha belefogódzik abba: igy a mi lelkünk is sokszor kerül veszélyes helyre s a ki nem érzi magát elég erősnek, az használja azt a támaszt, mit isten az ilyen esetekre adóit. De van még egy hatalmas eszköz, mely által tiszta­ságunkat megőrizhetjük és ez a mi társaságunk. ,,Mondd meg, kik barátaid, s megmondom milyen vagy“. Más szavakkal: jó társaságot kell választanunk, nem rom­lottat. , Őrizzétek magatokat — mondja Jézus — a hamis prófétáktól, kik hozzátok jönnek juhoknak ruhájokban, de belől ragadozó farkasok4*. Persze az ilyenektől mi jót sem várhatunk. „A vagy szedhetünk-e a tövisről szőlőt és a fügéről bojtorjánt?“ A ki beteg, soha se menjen egészségtelen vidékre. A kí nem érzi lelkét elég erősnek a káros befolyások­kal szemben, az óva kerülje a rósz társaságot. De a ki egészséges, annak is vigyáznia kell ma­gára. Egy korty tisztátalan viz is sokszor sok bajt oko­zott már. Egy rósz könyv, egy rósz barát a derék em­bert is veszedelembe sodorhatja. — Nem szaladunk a közeli mocsárhoz, hogy szomjunkát oltsuk. Légy óvatos könyveid, örömeid (élvezetid), barátaid megválasztásánál. Hiszen szabadon választhatunk ! Miért ne válasszuk hát a legjobbat? Minden vevő oda megy, hol kedve sze­rint tud vásárásolni. Avagy csak nem iszunk rósz vizet, ha a tiszta forrásvíz mellett állunk ? Csak nem választjuk a rom­lott társaságot, mikor jót is választhatunk ? igaz ugyan, hogy a rosszat nem kerülhetjük ki mindenkor. Ä ki vándorúban van, bizony az poros és rósz utón is jár. A ki szorgalmasan dolgozik, nem le­het mindig tiszta a keze. De hogy el ne csábittassunk, az sikerülhet min­denkinek. — Fenyegetnek talán a kisértők ? „Ne félje­tek azoktól, kik a testet ölik meg, a lelket pedig nem

Next

/
Thumbnails
Contents