Bancsó Antal: Keresztény hittan és erkölcstan prot. középiskolák VIII. osztálya és tanítóképző intézetek utolsó évfolyama számára (Sopron, 1888)
A) Keresztény hittan - Bevezetés: A vallás általában s különösen a ker. vallás
10 nyilvánvalókká lesznek, ugyanakkor a vallásnak társadalmat alkotó ereje is nyilvánvaló lesz és érvényesül, úgy, hogy mindazok az egyének, kik egyenlöképen tisztelik Istenüket, egymással szorosabban egyesülnek s megalkotják a vallási társaságokat. így jönnek létre az emberiség és a népek életében a különféle vallások, melyeknek kiilönfélesége attól függ, hogy az egyes emberek és népek, egész szellemi műveltségüknél fogva minő képzeteket alkottak az Istenről, a világról, az emberről s így egyszersmind az embernek az Istenhez való viszonyáról. A létező különféle vallások két nagy csoportba oszthatók u. m. természeti vallások és történeti vallások. 1. Természeti vallásoknak az egyszerű természeti viszonyok között élő u. n. természeti népek vallásait nevezzük, melyek a természeti viszonyok befolyása alatt, különös isteni kijelentés nélkül, az ember vallási tehetségeinek természetes fejlődése utján jönnek létre. Ezen vallások mind sok istent imádó vallások (polytheismus). Az istenek természeti dolgok, erők és tünemények személyesítései a minők p. o ég, föld, nap, hold, szélvész, vihar stb. A vallásos hit tartalmát ezen istenek élete és munkássága képezi, különösen a mint ők a világ és az ember életére befolyást gyakorolnak. A vallásos hitnek e tartalmáról szólnak egyes vallásos énekek és a mythosok, melyek szájhagyó- mányként szállnak nemzedékről nemzedékre s melyeknek megtartásában nagy mértékben támogatja az emlékezetet egyrészt a természet élete, mely a mythosokban m. e. visszatükröződik, másrészt a vallásos cultus, mely gyakran valóságos drámai alakban tárja fel a hivő közönség előtt az istenek életét. A természeti vallások közé tartoznak: a sémita népeknek, nevezetesen a babyloniaiak, phöniciek, agyptomiak vallása; továbbá az aria vagy indogermán népek vallásai, nevezetesen az indok és irániak ős vallásai, a régi germánok, görögök és rómaiak vallása. A fetischismus és schamanismus, melyeket az isteni lények végtelen sokasága jellemez, úgy tekintendők, mint az egyszerű természeti vallások élkorcsosult alakjai, melyekből teljesen kiveszett a fejlődés minden csirája s ugyanazért helytelen is volna azokat a vallás eredeti alakjaiként Ítélni meg.
