Bancsó Antal: Keresztény hittan és erkölcstan prot. középiskolák VIII. osztálya és tanítóképző intézetek utolsó évfolyama számára (Sopron, 1888)
B) Keresztény erkölcstan - Második rész: A ker. ember erkölcsi élete általában
68 közönyös, avagy mellékes dolog, hanem annak gyakorlása a kér. embernek elsőrendű erkölcsi kötelessége. Kiváló erkölcsi jelentősége van nevezetesen az imának. Az ima szivünk beszélgetése az Istennel; felemelkedünk az Istenhez, hogy feltárjuk előtte szivünk érzelmeit és gondolatait. Mi keresztények tudjuk ugyan, hogy Isten előtt szivünk legtitkosabb érzelmei is nyilvánvalók, de gyermeki szeretetünk mégis azt mondja, hogy az Isten, mint szerető atyánk azt kivánja, hogy saját szavainkkal tegyünk vallást előtte érzelmeink és gondolataink felől, mert Ő gyermekei Őszinte vallástételében örömét találja s azt, mint kedves áldozatot atyai jó indulattal fogadja. Az imának egyik fo jellemvonása e szerint az őszinteség, mire annyival inkább törekednünk kell, mert a mindentudó Isten előtt semmit sem titkolhatunk el. Az Őszinteség érdekében az imádkozás szigorú önvizsgálattal jár, a minek mindig üdvös erkölcsi hatása van. Az imának további jellemvonása az alázatosság; erre indít bűnös gyarlóságunk tudata, melynélfogva meghajolunk az Isten dicső fensége előtt, bűneink bocsánatáért könyörögve hozzá. (Luk. 18-9—14). A kér. imának fő jellemvonása végül, hogy mi keresztények mindig Jézus Krisztus nevében imádkozunk, ki egyedüli közbenjárónkká lett az Istentől. Az Ő nevében mondott imához fűzte Jézus maga azt a biztatást, hogy valamit kérendünk az Atyától az ő nevében, megadja nekünk. (Ján. 15-16). A Jézus nevében mondott, alázatos és őszinte imádság, melynek meghallgatása felöl az Isten a fiuság szelleme által biztosít bennünket, mindig felemelő és vigasztaló hatású; erősíti hitünket, megszenteli szeretetünket, felüdíti egész lelki életünket, uj erőt ád a további munkára s vidámmá tesz a szenvedések közepette is. Ily nagy fontosságú lévén az ima úgy vallási, mint erkölcsi életünkre nézve, kötelességünk, hogy az imádkozásban folytonosan gyakoroljuk magunkat. 9. §. A földi élet fenntartása. A földi élet a teremtő Isten legelső becses ajándéka, mely- lyel az Isten azért ajándékozott meg, hogy azt az Ő dicsőségére folytatván, boldogságunkat munkáljuk és Isten országa megváló-
