Bancsó Antal: Keresztény hittan és erkölcstan prot. középiskolák VIII. osztálya és tanítóképző intézetek utolsó évfolyama számára (Sopron, 1888)

B) Keresztény erkölcstan - Első rész: Általános ismeretek

— Ő2

v 5. §. A kötelességek megítélése.

Erkölcsi életünket az erkölcsi törvény szabályozza, mely a lelkiismeret hozzájárulása és szentesítése által saját akaratunk törvényévé lesz. Ilyen módon az erkölcsi törvény követeléseinek megfelelően a lelkiismeretben felébredvén bennünk a kötelesség tudata, azt is mondhatjuk, hogy erkölcsi életünket a kötelesség szabályozza, rigy hogy egész életünk a kötelesség szempontjából Ítélendő meg.

Ez az elv mindenekelőtt azt jelenti, hogy a kér. ember, álljon bár az erkölcsi tökéletesség még oly magas fokán, sohasem tehet oly jó cselekedeteket, melyeket tennie kötelessége nem volna. Ennélfogva a kér. erkölcsiség körében nem lehet szó u. n. felesleges, az az olyan jócselekedetekről, melyeket kötelességeinken till végezhetnénk s melyek által felesleges érdemeket szereznénk. A kér. ember, élete minden idejében törekszik kötelességeit híven teljesíteni, a nélkül, hogy jutalomra számítana, avagy érdemeivel dicsekednék, tudván azt, hogy ha mindazokat megcselekedtük is, melyek nekünk parancsoltattak: haszontalan szolgák vagyunk, mert csak a mit kellett cselekednünk, azt csele- kedtük; s tudván azt is, hogy a földi élet folyamában senki sem mondhatja, hogy a czélt elérte1 és immár tökéletes volna, hanem folytonosan törekednie kell, hogy azt elérhesse. (Luk. 17-10; Phil. 3-12).

A fentebbi elv, melyszerint t. i. a kér. ember egész élete . a kötelesség szempontjából Ítélendő meg, azt jelenti továbbá, hogy a kér. erkölcsiség köréből ki vannak zárva az u. n. közönyös vagy megengedett cselekedetek. A kér. ember nem arra néz cselekedeteiben, hogy mi van, vagy mi nincs megengedve, hanem arra, hogy mi a kötelessége. Az oly dolgokat, melyeknek önmagukban határozott erkölcsi jellegük nincs, vagyis közönyösek, mivel reájuk vonatkozó külön erkölcsi törvény nincs (a minők p. o. a természeti tehetségek, földi vagyon, — böjtölés, önmegtartóztatás), a kér. ember maga ruházza fel tiszta elkölcsi jelleggel, vagyis megszenteli azáltal, hogy tiszta erkölcsi czélok