Bancsó Antal: Keresztény hittan és erkölcstan prot. középiskolák VIII. osztálya és tanítóképző intézetek utolsó évfolyama számára (Sopron, 1888)
A) Keresztény hittan - Második rész: A világ és az ember
31 ökéletessége is, melynek birtoka az első ember eredeti állapotát a későbbinél és utódainak állapotánál jobbá és tökéletesebbé tette, úgy bogy a szentirás az első embor eredeti állapotát paradicsomi boldogság állapotaként jellemzi. Az első ember eredeti állapotának ezt a magasabb tökéletességét szinte Isten képének szoktuk nevezni, de szőkébb értelemben. — Isten képe e szükebb értelemben (az u. n. justitia originális) az ember szellemi tehetségeinek azon kiváló jelességét jelenti, melyszerint az ember helyesen ismerte az Istent, őt félte és akaratát teljesítette. A szellemi erők e jelességével összefüggött a testi életnek a szenvedésektől és a haláltól való mentessége. Más szóval az eredeti állapot magasabb tökéletesséjge abban állott, hogy az ember helyes viszonyban volt az Istennel s ennélfogva helyes viszonyban volt a világgal és önmagával; Ebből a helyes viszonyból folyó megelégedésben s a testi és szellemi erők szép harmóniájában állott a paradicsomi élet bolcjogsága. De bármily szoros összeköttetésben volt is az eredeti állapot tökéletessége az ember elidegeníthetetlen tehetségeivel, minamellett e tökéletesség még nem volt a teljes szentség s ennélfogva nem volt épenúgy elidegeníthetetlen tulajdona az embernek. Az első ember tökéletessége oly viszonyban volt a teljes szentséghez, melyre a kér. embernek törekedni kell, mint a gyermeki ártatlanság a harezban kipróbált erényhez s ezért halhatatlansága is nem volt az igazi halhatatlanság, ínelyet mi reményiünk a feltámadás után, melyhez a halál nem férhet hozzá. Az első ember magasabb tökéletessége igazán csak m. e. gyermeki ártatlanság volt, melyre nézve az volt rendeltetése, hogy azt szabad cselekedei által a maga birtokában megerősítse és állandó tulajdonává tegye. Ezt az ember csak úgy érhette volna el, ha megmarad az Istennel való helyes viszonyban s gyermeki engedelmességben teljesíti az Isten parancsolatát. 17. §. A bűn eredete. ^ A bűn az emberiség életében általános tapasztalati tény. A bűn valóságát bizonyítja mindenekelőtt a lelkiismeret, melyben mindenki érzi és tudja, hogy élete nem olyan, a milyennek lennie (~M. KIR ERZS ' . I TUD. EGYE TU' > j kiiilYVTÁBA,
