Bancsó Antal: Keresztény hittan és erkölcstan prot. középiskolák VIII. osztálya és tanítóképző intézetek utolsó évfolyama számára (Sopron, 1888)
A) Keresztény hittan - Második rész: A világ és az ember
30 egész teremtési munka befejezéseként említi, minélfogva az ember úgy tűnik fel, mint a teremtés czélja és koronája. Még világosabban kifejezik az ember méltóságát az irás azon szavai, hogy az Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, — avagy hogy saját lelkét lehellette belé és arra rendelte, hogy az egész földet birodalma alá hajtsa és annak minden állatai felett uralkodjék (Gén. 1'26—28; 2*7). És az ember valóban kiválik a föld összes teremtményei közül már testszervezetének tökéletességénél és testének egyenes állásánál fogva. De még- inkább kiválik az ember a többi teremtmények közül szellemi tehetségeinél, — nevezetesen öntudatos gondolkodásánál és szabad önelhatározási tehetségénél fogva. Öntudatos gondolkodásával képes az ember önmagát és a világot, valamint az Istent is az Ő kijelentéseiből megismerni; szabad önelhatározási tehetségénél fogva pedig képes arra, hogy czéljait szabad cselekedetei által megvalósítsa és az Istennel is viszonyba lépjen. E két kiváló szellemi tehetség alapján mondjuk az embert személyes lénynek s azok alapján mondja őt a szentirás az Isten képét viselő teremtménynek. Az ember méltóságát tehát röviden abban fejezhetjük ki, hogy az ember szabad személyes lény, vagy az irás szavaival szólva: Isten képét viselő teremtmény. S mivel az emberi méltóság, illetőleg az Isten képe ebben az általános értelemben az embernek maradandó, elidegeníthetetlen tulajdona, azért ez arra indít és arra kötelez bennünket, hogy embertársaink iránt tisztelettel viseltessünk. Isten képét tisztelnünk kell minden emberben, még a gonosztevőben is, valamint a műveltség legalsó fokán álló emberekben is. 16. §. Az ember eredeti állapota. Mint az egész világot, úgy az embert is az Isten jónak teremtette. Jó és tökéletes az ember különösen kiváló szellemi tehetségeinél fogva, melyek őt minden egyéb teremtmények fölé emelik, igazán emberré, vagyis Isten képét viselő teremtménnyé teszik. Az emberi természetnek ezen maradandó jelességén kívül (Isten képe általános értelemben) azonban az első embernek, a mint ő a teremtő Isten kezéből kikerült, volt bizonyos magasabb
