Hörk József: Katechetika vagyis vallástanitás-tan kézi könyvül a protestáns hittanhallgatók számára (Budapest, 1860)
IV. fejezet - Betanítás. Módszertan
68 alapja a szent írás lesz s a szentirás szelleme kedélyökre alkalmas, jó hatást fog gyakorolni. , Eszközül a betanulásra, a memorizálásra az előmon- dáson és felolvasáson kívül igen alkalmas az emlékezetből való le- és feliratás (a táblára), a mondatoknak a táblára írása a hangsúlyozandó szavak aláhúzásával. Ezt vagy a tanító teszi vagy valamely tanoncz által téteti és azután vagy ő maga vagy valamely tanoncz által, néha együttesen, minden tanoncz által hangosan felolvastatja a felirott sorokat. Jól meg nem értett darabot sohasem kell memorizál- tatni, hanem oda kell hatni, hogy a gyermeknek arról a mit tanúi, helyes és nem hibás fogalma, világos képzete legyen.1) (A mit ért annak magyarázgatásával ne untassuk.) A betanulandó darabokat szóról-szora kell betanul- tatni, mert a tartalom (vagy a hely értelme elmondása) bírása kevés. Teljesség kell. A szentirás saját szavai kellenek. Azok a varázserejű igék ! De az elmondatásnál kerüljünk mindenféle rigorizmust, nehogy a félelem órájává tegyük a gyermekeknek (a legnagyobb gyermekbaráttal) az úrral való társalgásukat. Azon kérdésre, mit kell emlékeltetnünk legelöl is viszszautalunk az elbeszélő közlésnél mondottakra és azt kívánjuk, hogy az elemi oktatás eszközlésére választott bibliai történetek forduló pontjainak saját szavait («ipsis- sima verba») a lényegeseket, a bibliai olvasás fokozatán rendszeresen választott mondatok gyűjteményét a «Spruchbuch »-ot, azután a katechismus szavait kisérő bizonyító helyeket, s végűi (a nagyobb gyermekek által) a felsőbb osztályokban lehet emlékeltetni egy-egy hasonlatot, egy- egy példabeszédet, egy-egy zsoltárt stb. Ami azokat a válogatott rövid mondatokat («Sprüche») illeti, azokra nézve megjegyezzük, hogy lehetőleg zenei rythmikus, alakj ok legyen, s általában minden mondat legyen valóban mondat, rövid, határozott, tartalmas. Gondolatot kifejező szavak, nemcsak szavak. Főszabály lévén az emlékelésnél, hogy csak olyat emlékezessünk, a mit megmagyaráztunk s a magyarázatÜ Cf. K. Rosenkranz : Encycl. p. 346.
