Hörk József: Katechetika vagyis vallástanitás-tan kézi könyvül a protestáns hittanhallgatók számára (Budapest, 1860)
IV. fejezet - Alaktan
94 A katechetikai tanítás alakja általában beszélgetés, de tanpárbeszéd és nem olyan párbeszéd, melynél a gondolat csere játsza a főszerepet, mint pl. az értekezleteken, zsinatokon stb.1) A keresztyén vallás positiv tanai a történelmi tények stb. összefüggő rövid előadásban nyujtatnak ugyan a tanonczoknak mindég, de ezen előadás felhívja rögtön a kérdést, hogy a tanító meggyőződjék a betanulandók betanulásáról és az előadottak megértéséről. Már a káté betanításáról szóló czikkünkben megemlítettük, hogy azt kérdések és feleletek utján legczélszerübb eszközölni, a legalsóbb fokozaton pedig meggyőződésül váljon megértették-e szavainkat, birják-e a tárgyat tanon- czaink, jó a kérdés. A confirmatioi oktatásnál pedig (és a confirmáltaknál is) csakis úgy véljük a tanítást helyesen megadhatónak, ha a rövid előadás által nyujtottat kérdések és feleletek utján sajátítatjuk el; hiányos volna tehát módszertanunk ha azt a kérdésről szóló tannal ki nem egé- szítenők. Jegyzet. A tanítás nyelvezete2) a tanonczok műveltségének, korának, tapasztalati ismereteinek megfelelő legyen. Hanyagul műveletlenül, laposan, dísztelen kiejtéssel és szabálytalanul beszélni épen olyan helytelen, mint tudományos (mű) nyelvezetet használni. Ne legyen tudós, de ne legyen gyermekes sem a beszéd. Emelje fel egy részt magához a gyermekeket, más részt ismét ereszkedjék le hozzájok. (Schleiermacher művelt «Umgangssprache »-t társalgási nyelvet kíván.) *) *) Cf. Friedr. Schleiermacher : Prakt. Theol. p. 363. sköv. 364 : «... die Gesprächsform die vorzüglichere». Cf. Pelt : Encycl. pag. 681—2. Cf. Nitzsch Imm. : Prakt. Theol. II. p. 214. sköv. §. 209. sköv. «Lehrgespräch». (Art. 4. Aneignung) stb. C. B. Moll : Prakt. Theol. pag. 321. Nitsch Imm. Prakt. Theol. II. pag. 216. §. 209. «Gespräch ist die sprachlich vollzogene Gemeinschaft des Denkens und Wissens». « Dialog — Austausch der Gedanken der irgend ein sich Ergänzen oder Berichtigen derselben zum hinreichenden Zwecke hat, und möglicher Weise für alle theilnehmenden ein Wissen pro- ducirt, welches vorher nicht vorhanden war». 2) Cf. Imm. Nitzsch : Prakt. Theol. II. p. 220. §. 211. Pelt : Encycl. pag. 681 : «Die kateclietische Sprache, welche sich als solche nach den allgemeinen Gesetzen richtet, muss vorzüglich deutlich (populär) rein, lebendig und würdig sein, darf sich aber der Sprache des gemeinen Lebens mehr annähern, als die homiletische.
