Hörk József: Katechetika vagyis vallástanitás-tan kézi könyvül a protestáns hittanhallgatók számára (Budapest, 1860)
IV. fejezet - Alaktan
93 illetőnek volt is valami ismerettulajdona, mert ő nem egyéb, mint közlője a reá bízott tudásnak. Tehát előbb közöl s aztán analysal — azonban egyet sem a tudományos módszer szerint, — hanem a gyermekek felfogási képességének megfelelőleg. Az ő czélja ugyanis a tudottat öntudatos tulajdonná tenni, a hitet meggyőződéssé emelni. Eljárása tehát egészében véve analytikus, de az a syntheticus magyarázatot és bizonyítást ki nem zárja.1) Azok, a kik a katechetikát Sokratikává («kérdező tan») tették, és mindent a tanítványból akartak kihozni, kicsalni, kérdések utján, majmolni kívánván Sokratesnek {τέχνη ααιωτιχτη ars maeotica bábászati tudományát) módszerét, mely az egyesnek segített a gondolat szülésben, elfeledték, hogy :2) a) Sokrates már különböző ismeretekkel bíró és a gondolkozásban gyakorlott férfiakat, és nem különböző nemű éretlen gyermekeket tanított; b) hogy Sokrates az azok kívánsága által előírt tárgyakról értekezett, míg a gyermekekben a vallás s tanai iránti érdeket, mert a vallás tanai 3) kijelentettek, objecti- vek és subjectiv tapasztalás utján meg nem szerezhetők (legalább még nem), még előbb fel kell ébreszteni. c) hogy Sokrates már némileg ismert fogalmakat elemezett s úgy fejtette ki az újakat, s végül d) hogy az igazi sokratesi eljárás végtelen nagy ügyességet és gyakorlatot, teljes psychologikus és logikus készséget igényel, melyet nem lehet (bár kívánatos) minden katechetánál feltennünk. A kik pedig a folytonos előadást kívánták, azok feledték, hogy a gyermekeket nem lehet hosszabb időn át való folytonos hallgatásra kényszeríteni, mert, ha külsőleg elevenségük, annyira meg rendszabályoztatnék is, gyenge értelmök elfárad és figyelmök elnyomatik, szóval nem képesek kisérni a katecheta értekezését. 1) Cf. Imm. Nitzsch : Prakt. Tlieol. II. pag. 214. sköv. 209. sköv. 2) Cf. Fr. Sclileiermaclier : Prakt. Tlieol. pag. 371. . . . «daher der Ansicht, die Sokratische Methode an und für sich und das ganze Gebiet umfassend in Anwendung bringen zu können immer eine Täuschung zum Grunde liegen muss». 3) Schleiermacher Fr. : Pr. Th. p. 371.
