Hörk József: Katechetika vagyis vallástanitás-tan kézi könyvül a protestáns hittanhallgatók számára (Budapest, 1860)
IV. fejezet - Betanítás. Módszertan
79 sorába (χλψος) vétetett föl. Az eredetileg a keresztség végcselekvényét képezett kézrátétel a második század óta különösen kiemeltetett, később a püspökre bízatott, végűi külön egyházi cselekvénynyé lett, mely mint olyan a keresztséget pecsételte meg, vagyis annak a confirmatiot adta meg. Innen származik, hogy a protestáns felfogás szerint a confirmatioban és a confirmatio által lesz az egyes keresztyén bizonyos egyház tagja, mégpedig, (mint azt az ős apostoli korban is látjuk) nem a kézrátétel által, mely symbolikus kísérője az áldásnak, hanem a hitvallás által, mely a «conditio sine qua non» («Térjetek meg és vegyetek szent lelket.» Act. 2. 38.) és melyre az egyházi beavatás következik, mi mellett megjegyzendő, hogy mindenkor a megáldó szón és nem a kézzel való érintésen van a fősúly. Nem elegendő tehát a confirmatiot úgy tekinteni, mint a keresztségben tett Ígéret, szövetség, megújítását ígéret, fogadalom által, de azt főleg úgy kell tekintenünk, mint melynél az egyes saját akaratából, önelhatározással, önmaga választása folytán, határozza el magát, a hit s az erény útján haladni, bizonyos egyházi életközösségben. Újabban négy felfogási mód mutatkozott a confirmatio körül. 1. Az úgynevezett sacramentalis felfogás szerint a confirmatio sacramentom volna. Ez azonban katholikus felfogás. A confirmatio nem bír a sacramentom kellékeivel. 2. A katechetikai és 3. Az egy házhatósági felfogás. Ez a kettő, ha tárgyuk szerint határozzuk meg, egy, — mert az önálló hitvallomás czélja és befejezése a (katechumenatusnak) megelőzött vallásos elkészítésnek és egyszersmind bevezetés, felavatás, felszentelés, tehát felvétel az egyház tagjai közé, — (az azok jogaival való élhetés megadása) és ezen teljes jogélvezetbe lép az egyes elvileg (és elméletileg) az úr vacsorájával való élés után azonnal. Ez a katechetikai felfogás és az egyházhatósági felfogás ehez csak azon elvi módosítást adja, hogy a lelkész, mint az egyházhatóság megbízottja, nyilatkoztatja ki a felvételt. Ez azonban felesleges, mert egyrészt főbb egyházi hivatalnok megjelenni nem szokott, más részt meg nem is szükséges, hogy a felvettek egyház-
